Hossza: 1020 m     Vertikális kiterjedése: 126,2 m (-125 m, +1,2 m)

A Csévi-szirtek legmagasabban fekvő barlangja. Nehezen észrevehető bejárata 596 m tszf. magasságban nyílik egy kis sziklakibúvás tövében.

A barlangra a kutatók figyelmét 1968-ban Urbanics Ferenc piliscsévi lakos hívta fel, de a benne talált lőszerekből ítélve a háború alatt is ismert volt. 1973-1981 között a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály tagjai bontották. Ebben az időszakban mintegy 20 méter vált ismertté a barlangból, ahonnan nagy mennyiségű kőtörmeléket távolítottak el.

1990-ben kerestük fel először a barlangot, s bár a bontás gondolata már akkor felmerült csak 1997-ben álltunk neki a feltáró kutatásának. 1100 óra bontással 2002 januárjában sikerült belyukadnunk a barlangba, amit 49 m mélységig 300 m hosszban tártunk fel. A Pilis-hegységben páratlan cseppkőgazdagságú barlang megóvása érdekében 431 munkaóra ráfordítással még ebben az évben lezártuk a barlangot. A végpont bontására azonban alig jutott idő, mivel a barlang rendkívül omlásveszélyes lejárati szakasza egy ponton összeomlott. Csak 2005-ben a 435 munkaórával kihajtott táróval sikerült a barlangba történő biztonságos lejutást megteremtenünk.

Az ismét megnyílt barlang mélypontján a táróhajtás – mintegy lendületből – tovább folytatódott, azonban az átlagosan 10 cm szélességű, borsóköves falú, huzatot adó hasadék nem akart tágulni. Teltek az évek, és reményünket vesztve elkezdtünk mással foglalkozni.

Ennek eredményeképpen 2007 novemberében – amikor a továbbjutások még ritka csodának számítottak – fényképezés közben, szinte véletlenül sikerült egy olyan helyen, ahol józan ésszel senki nem várta volna, rövid bontással továbbjutni. A Fehér Cápa cseppkő mögött, az omladékrézsű tetején a járat falát alkotó cementálódott őskarsztos agyagkitöltés rétegei közötti hézagon átcsúszva sikerült tágas folytatásba, a Kalcitlemezes-folyosóba jutni, ahol a különleges fekete réteget tartalmazó karfiolkiválások mellett a hazánkban még sosem látott méretű, több köbméteres kalcitlemez-tömbök jelentették a szenzációt. Az új rész hossza 70 méter.

Aztán a később folytatott mélyponti táró kb. 10 méter mesterséges tágítás után 2009 január 11-én egy járható, majd teremmé szélesedő hasadékba, a Múzeum-hasadékba vezetett. Ez a nevét a falról lefagyott és általunk félre rakott, mintegy kiállított kalcitlemez és borsókő képződményekről kapta.
A Múzeum-hasadék mennyezete hatalmas omladéktömbökből álló álmennyezet, amelyen a következő hetekben sikerült átvergődni. A kövek között felbújva és átpréselődve egy iszonyatos kártyavárba érkeztünk, amelyet élével álló tonnás kövek alkotnak, amelyek között “óvatosan” kell átmászni. Itt egy hatalmas terem, – rövid ideig a “Pilis legnagyobb ismert terme” – a Nagybogár-hasadék tárult fel, melyből később oldalirányba sikerült a kisebb Bogárközi-hasadékot is feltárni.

Időközben légnyomjelzéses vizsgálattal (gáz beeresztés majd mintavételek) kimutattuk, hogy az Ajándék-barlang a felső bejárata a Leány-, a Vacska- és az Indikációs-barlangnak.

Ezt követően a második elektromos mérés során a barlang fölött húztuk ki a mérővonalat, és igen meglepő eredményt kaptunk: A barlang fölött, egészen közel a felszínhez egy nagy üreget mutatott ki a szelvényezés, amelynek a felülvizsgálata müontomográfiás módszerrel történt, ennek a kiértékelése még folyamatban van.

2011 nyáron felfedeztük a Holt-pont omladékában a konkrét denevérkijelölést, és azt követve ősszel áttörést sikerült elérni, 25 méter omladékbontás után a felső, cseppköves terem alatt végighaladva tágas, lejtős folyosóba érkeztünk, amely a barlang korábbi mélypontjánál is lejjebb vezetett, továbbá a végpontján a kitöltés és a főte közötti légrésből igen erős, időnként susogó huzat jött szembe. Itt már 12 métert ástunk, egyelőre a légrés nem tágul.