Újabb meglepetés a 2003-ban feltárt barlangból: Egy darab cserepet találtunk. Tereprendezés közben 2 méter vastag, jégkorinak vélt törmelék alól került elő egy fekete színű, szürkésbarna felszínű, 5cm széles, másfél centi vastag íves darabka, amelyet egy régész kezébe adtunk, aki egyértelműen cserépnek minősítette
Slíz György bejegyzései
Január-február során egyik barlangunkban 50 méterrel jutottunk mélyebbre, átlépve ezzel a 100 méteres határt. Az új járatok (a fő huzattal egyetemben) egy tektonikus törés mentén pont ellentétes irányba tartanak, távolodnak az Ariadne-rendszertől. érdemes továbbolvasni….
Feltárult a Pilis első igazi víznyelőbarlangja!
70 méteres becsült mélységével, a benne lévő 4m átmérőjű és 20m mély aknával, a vízeséseivel és a megdöbbentő huzattal méltán neveztük elsőnek, mellőzve ezzel néhány, korábban is ismert, ám jóval kisebb méretű nyelőt. A barlangot Kocsis András és társai, azaz az Anubis Barlangkutató Egyesület szinte bontás nélkül, egyetlen kő kiemelésével fedezte fel. Hát még ha elárulnánk, hogy hol, az még meseszerűbbé tenné a történetet. A barlangot azonban mi is bejártuk, és a mese valóságnak bizonyult.
Képekkel is frissítve.
A Szent Özséb-barlangban végzett kísérleti 3D-fotózás sikerén felbuzdulva a Vacska-barlangban folytattuk a technika csiszolgatását.
Cseberből verembe… Feltárult a Farkas-verem. Újabb végpont, megint szűkület. 200 méternyi új rész.
A felfedezés jelentőségét az adja, hogy a Vacska-barlangnak az Ajándék-barlang irányába (és a hegy belsejébe) vezető, reménytelennek tűnő szűkületén sikerült átjutnunk a rendkívül vékony társunknak köszönhetően. érdemes továbbolvasni….
2009. augusztus 16-án a nyáron kiásott mélyponti szifonhoz egy kis videós csapat vonult le a sár és a víz alkotta embertelen körülmények dokumentálása végett. Ricsi, ha már úgyis nyakig vizes volt, fogta magát és átúszta a szifont, amely csak két méter mélynek és két méter hosszúnak bizonyult, viszont a víz alatt egy szűkületet is tartalmaz. A túloldalán agyagos járat tart felfelé, majd denevércsontos és huzatos cseppkőszűkületben záródik, amely mögött nagyobb tér látszik. Kiderült, hogy a denevérek és a levegő egy járhatatlan résen közlekedik, amely összeköti a szifon két oldalát, de ez az innenső oldalról nem volt látható.
A Mérföldkőháti-termen túli belső részeken a mai napon három különböző helyen sikerült továbbjutni (ebből az egyiken bontás nélkül) és tágas cseppköves folyosók tárultak fel, illetve egy hasadék mentén kioldódott labirintus, amelynek nem sikerült a végére járni. Ezek a feltárások talán közelebb visznek az Ajándék-barlanggal való összekötéshez, amely így talán nem is olyan hiú remény. A még nyáron a Rózsát-teremből feltárt és praktikus rövidítő útvonalként használt Ujj-ággal együtt a barlang becsült összhossza 4,8 km.
A nap szenzációi a bontás során a felszíntől egy méterre, a földes törmelékből előkerülő jégkiválások és a jéggel bevont kövek voltak. A viharos huzat különlegesen alacsony hőmérsékletét már megszoktuk, de ez a jegesedés így július derekán nem kis meglepetést okozott.
A tavaly nyár óta bontott indikáció egy már 3 méter hosszú, sajnos végig ásott, lejtős táró, amely reményeink szerint a 20 méterrel arrébb lévő barlanghoz (2. sz.) hasonlóan hamarosan járható hézagokba vezet.
Bár a geológusok szerint ez még nem a karsztvízszint, mégis lélektanilag nagy jelentőségű, hogy a barlang 2009 januárjában elért mélypontja (-132 méter) alatt 2 méterrel az agyagkitöltést kibontva egy igazi szifont találtunk, amelyben ünnepélyesen meg is fürödtünk. Időszakosan volt már vízalatti járat a Leány-Legény-barlangban is, de azt nem sokan látták és általában nincs víz alatt, tehát gyakorlatilag ez az első ismert szifon a Pilis-hegyben. Lásd a képeket. A zsákokkal körülrakott vasalat azután készült, hogy az első gödör egy hét alatt teljesen beomlott. Emiatt kapta ez a hely a Déva-bánya elnevezést, utalván a Kőműves Kelemen balladájára. Sajnos a víz alatt -amennyire ki tudtuk tapogatni lábbal- lefelé újabb agyagdugulás következik.
70 méter bejárat alatti mélységben bukkantak a kutatók az évmilliók óta érintetlen agyagfelszínen erre az 50 cm-es őshüllő-csontvázra. A különlegesen ép csontváz gazdája feltehetőleg az egykor itt feltörő kénhidrogénes vízben élő baktériumokra épülő flóra és fauna részét képező, egykor az egész Földön elterjedt faj lehetett, amely a jégkorszak során a felszínen kipusztult, és csak a barlangokban maradt fent. Alaposabb szemrevételezés során láthatjuk, hogy a csontváz természetesen agyagból készült, és a kora is csak mindössze pár hét.
Szenzációs őshüllő-csontváz
