Budapesten, a MÁFI-ban tartott rendezvényen a tudományos előadások és a külföldi témájú beszámolók mellett végre komoly hazai feltárásokról is hallhattak a résztvevők. Úgymint a mecseki Spirál-víznyelő, a pilisi Szent Özséb-barlang új részei, a Dobogókő-környéki Disznós-árki-barlang és a két nagy felfedezés, a budai Harcsaszájú-barlang, valamint a pilisi Vacska-barlang. Kár, hogy a megszokott tendenciát követve idén már csak körülbelül 100-150 barlangász volt jelen. Ez (és a fiatal korosztály teljes hiánya) valószínűleg összefügg a 4.000,- Ft-os regisztrációs díjjal, ami más konferenciákkal összehasonlítva nem sok, de a jellemzően nem elit családból származó ifjú ,,ganajtúrók” számára bizony megterhelő.
Slíz György bejegyzései
2008. augusztus 2-án a precíz előkészítésnek és a szerencsének köszönhetően egyetlen nap alatt sikerült összekötni egy 5 méter hosszú légmentes eltömődés kibontásával a Pszichés-ág felső végpontját a Rejtekút-barlanggal. A 200 méter hosszú Rejtekúttal és a Vacskában előtte feltárt kisebb járatokkal együtt a barlangrendszer mélysége 86 m és az összes hossza 1050 m (ebből fel van mérve 800 m).
Öt évvel a felfedezés után végre sikerült lefelé érdemi továbbjutást elérni. A tavaly év végén a Szitkok-Kamrájából megkezdett agyag- és omladékbányászás 2008. március 29-én egy kis terembe való lejutáshoz vezetett, ahonnan a huzatot követve április 12-én bejutottunk a Pentenáriumi-szakaszba, amely a barlang 17-edikén esedékes ötéves születésnapjáról lett elnevezve. Az új rész hossza 200 méter, a barlang hossza ezzel kb. 800 méter, a mélysége pedig 80 méter. Az új részből biztató bontási lehetőségek nyílnak fölfelé.
A barlang hegyomlás során keletkezett a vulkáni hamu- és törmelékszórási konglomerátum alkotta vidéken. A nyomravezető látványos kigőzölgésre Szepesi László hivta fel a kutatók figyelmét, ami után hamarosan fel is tárult a labirintus első részlete. A jelenleg 40 méter hosszú barlang belső részében 5-6 méter magas termek is vannak, amely a nemkarsztos viszonyokhoz képest jelentős. A huzat alapján még további járatok feltárása várható.
A geológiával és hőkamerákkal egyaránt foglalkozó Kovács László Dezső jóvoltából február végén, az utolsó hideg napon egy hőkamerás vizsgálatot végzett az Ariadne Egyesület, melynek távlati célja az ismeretlen barlangok kimutatása a kiáramló hideg vagy meleg levegő alapján. A nehezen járható terepen egy nap alatt csak az ismert barlangok bejáratait sikerült lehőfényképezni, tapasztalatgyűjtés céljával, ezekből a fotókból áll itt két ízelítő.
Elkészült a barlang makettje, 1:200-as méretaránnyal. A 3D-s ábrázolás talán legjobb, és egyedüli megfizethető módját, a “gipszmodellt” választottuk, azaz a poligonra simuló drótvázra papírt ragasztottunk és arra orvosi gipszpólyát tekertünk. A 40 cm magas szobor egyébként nyolc óra alatt készült el.
A gipszmodell
A gipszmodell először is nem modell, hiszen semmilyen működést nem végez, tehát inkább makett vagy szobor, de valamiért ez a kifejezés honosodott meg.
Vannak olyan barlangok, amelyek bonyolult térbeli elhelyezkedésük miatt semmilyen síkra való leképezéssel nem ábrázolhatóak úgy, hogy azt a térkép rajzolóján kívül más is értse. A gipszmodell ellenben kívülálló számára is lehetővé teszi a barlang elképzelését. Megjegyezzük, hogy a kutatáshoz egy részletes poligon tökéletesen elegendő, tehát a gipszmodell felesleges.
A gipszmodell készítése
Hátha más is kedvet kap a szobrászkodáshoz, leírjuk a kulisszatitkokat. Megjegyezzük, hogy az ötletet s az iránymutatást Jakucs László Szerelmetes Barlangjaim című könyvéből merítettük.
Először is kinyomtattuk a poligon alaprajzát a kívánt méretarányban. Ez 200-szoros kicsinyítést jelentett, hogy a későbbi járatok ráépíthetők legyenek a helyiség lebontása nélkül… Ezután kiszámoltuk a főbb pontok papír feletti magasságát centiben. Egyes helyekhez tartóoszlopként menetes-szárakat állítottunk az alapot képező deszkába fúrva. Ezekre poligonra sima fémdrótokat forrasztottunk fel. 6 mm -es az oszlop s 3,2 mm-es a drót, s egy 75W-os lapos-végű páka már elegendőnek bizonyult. Erre a csontvázra a termeknél újságpapírból gyűrt galacsinokat ragasztottunk ragasztószalaggal. Ezután vízbe mártott orvosi gipszpólyát tekertünk rá néhány rétegben, ez fél óra alatt megkötött. Ezzel lényegben készen voltunk. A következő lépés a felület kisebb formáinak a kidolgozása hozzágipszeléssel, lefaragással. Ezt akár a borsókövek megjelenítéséig folytathattuk volna, de természetesen idejekorán abbahagytuk… Végül a festés következett: A barlangra jellemző omladékkitöltést fekete temperával festve jelenítettük meg. Ahol tehát a felület fekete, ott a járatot nem szálkő, hanem omladék zárja le. (Most tehát úgy tekintjük, hogy az omladék nem a barlang része, hanem azon kívül van. Ennek egyszerű oka, hogy az omladékkal kitöltött egykori járatok (a Rom-termet kivéve) nem ismeretesek, így az ábrázolásuk sem megoldható).
