Vacska-barlang árvíz
A belső részek nagy feltárásai után, mintegy pihenésképpen a bejárathoz közeli Rózsát-teremben a kisebb oldalkürtőket mértük fel, valamint egy már megkezdett bontást folytattunk. A nap végére sikerült is a terem végében található agyagdugón átjutni. 20 m cseppkövekben gazdag kis járatot találtunk, amit Ékszerdoboznak neveztünk el. Az egyik helyen denevérek által kijelölt huzatos omladék állta utunkat, aminek átbontására azonban már nem volt idő.
A Mérföldkőháti-terembe való belyukadás óta nem telt el úgy túra, hogy nem lett volna kisebb-nagyobb felfedezés. Nagyobb áttörést ugyan nem sikerült elérni, de a folyamatos feltárásokkal és bejárásokkal így is szépen növekedett a rendszer hossza. Ráadásul a bontásoknál jóval több időt fordítottunk a térképezésre, szűkület tágításokra és kiépítésekre.
A Fennkőháti-teremből két csapatban kezdtük meg a köteles részek felderítését. Kimásztuk a terem végéből induló nagy hasadék felső szintjét, de ott komolyabb járatot nem sikerült találni. Lefelé viszont a kőtömbök alól induló akna 20 méterrel mélyebben impozáns terembe vezetett. El is neveztük Mélykőháti-teremnek. Ennek egyik végéből egy omladéklabirintus indult, amiben össze-vissza kavarogva végül feljutottunk a Fennkőháti-terem alatt húzódó Középszintnek elnevezett folyosóba. Ide a Mérföldkőháti-teremből kötél nélkül is el lehet jutni, így találtunk egy könnyebb rövidítő útvonalat. A Labirintusra jellemző, hogy visszafelé ahányan voltunk, annyiféle útvonalon értünk vissza a Mélykőháti-terembe. A terem túloldali végén Fizikus még leereszkedett egy rendkívül agyagos-vizes aknán és egy terembe ért, ahonnan nem vezetett tovább járat. Mivel nagyjából véget ért ez a rész, indultunk visszafelé. Letisztáztuk még a Cseppköves-hasadék aljában nyíló aknát, ahol szintén egy nagyobb körjáratot találtunk. A nap végén pedig a Parakőháti-teremben lévő aknába is leereszkedtünk, ami alatt csak egy szépen oldott terem volt. Ezzel a csábító ismeretlen aknák elfogytak, de még a következő alkalmakra is maradt bejárni való. A rendszer hossza meghaladta a 3,5 kilométert. 3 nap alatt több mint 1 kilométer járatot fedeztünk fel, ami nem csak a Pilisben, de még országos viszonylatban vagy külföldön is egész szép eredmény.
A Mérföldkőháti-terem felfedezése után úgy gondoltuk, azt már nem fogjuk felülmúlni. Aztán mégis csak sikerült. Mivel egy hétköznapi térképezős akció során kiderült, hogy ahová Fizikus a múltkori túrán felmászott, már az eddigi legmagasabb pontunk felett van, ezért a napot annak a felderítésével kezdtük. Néhány kisebb felmászással egy impozáns cseppköves hasadékba értünk, ami oldalra szépen folytatódott, de nem foglalkoztunk vele, hiszen felfelé széles ferde kürtő vezetett egyre tágulva. Oldalában 3-4 méteres cseppkőgyertyák álltak, majd 10 méterrel feljebb hatalmas terembe értünk. A Fennkőháti-teremnek elkeresztelt csarnok mintegy 60 m hosszú, 20 m széles és legalább annyi magas. Lenyűgöző méretek a Pilisben. Próbáltuk felderíteni merre lehetne tovább menni, de ilyen méreteknél ez sem volt egyszerű. Gergő felmászott egy hasadékban, ami a terem tetejénél is magasabbra vezetett. Úgy becsültük csaknem 200 méterre nőtt ezzel a rendszer vertikális kiterjedése. A terem egyik végében szépen oldott hasadék vezetett lefelé, 20 méter kitett mászás után egy terembe értünk. Gyönyörű cseppkövek borították a falakat, míg a nagy omladéktömbök között lefelé egy tág aknát találtunk. Innen kénytelenek voltunk visszafordulni. A felmászásnál elvétettük az utat és egy omladékos folyosóban visszasétáltunk a Mérföldkőháti-terem tetejéhez, ahol le is tudtunk mászni, így sikerült itt egy kört megtenni. Közben kiderült, hogy a Fennkőháti-teremből a Mérföldkőháti-terem legtetejébe is sikerült eljutni, ott azonban nem lehetett lemászni, valamint a terem aljában is találtunk egy aknát, aminek tetejéből szintén vissza kellett fordulni. Megnéztük még a nap elején elhagyott Cseppköves-hasadékot, amit nevéhez méltóan gazdagon díszítenek cseppkövek és mind felfelé, mind lefelé tovább folytatódott. Lefelé itt is akna állta utunkat. A nap végén még nagyjából bejártunk egy 100 méteres oldalágat, valamint néhányan megnéztük a Parakőháti-terem alsó részét is, ahol múltkor egy tág hasadékból fordultunk vissza. Nem sokkal lejjebb a teremmé szélesedő járat véget ért, viszont feljebb itt is egy aknára bukkantunk, amit kötél híján szintén ott kellett hagynunk. Legalább 400 méter járatot jártunk be és 4 akna tetejétől fordultunk vissza, valamint rengeteg felderítetlen oldalágat nem néztünk meg mert szinte csak az állva járható részekbe mentünk be.
Az Ajándék-barlang bontása után megújult lelkesedéssel folytattuk a Vacska-barlang kutatását. A Végtelen-hasadék legtávolabbi pontján a feltételezett fő huzatirányt, valamint a denevérkijelöléseket követve egy már tavaly megkezdett bontást folytattunk. Minket is meglepett, hogy alig néhány óra munka után lyuk nyílt a törmelékben és hamarosan már egy kisebb hasadékban bontottuk tovább a nagyobb omladéktömbök alkotta eltömődést, amin rövid idő alatt sikerült átjutni, majd onnantól már szabad volt az út. Először egy 5 méteres hasadékba másztunk le, aminek a végéből egy ablakon át hatalmas terembe láttunk be. A meredek cseppköves falon szerencsére le tudtunk mászni s csak ámultunk a méreteken. 15 méter széles, ugyanannyi magas s mint utólag kiderült 50 m hosszú csarnokba érkeztünk, aminek a Mérföldkőháti-terem nevet adtuk. Egy szép cseppkőcsoport mellett megettük a bejutás csokikat, majd nagy kőtömbökön keresztül felmásztunk a terem felső végébe, ahonnan egy folyosó vezetett tovább. Ennek oldalát több helyen nagy kőtömbökből álló omladék zárta le amelyek közé be tudtunk mászni, de alaposabban ezt a részt nem derítettük fel. A járat végén Fizikus feljebb mászott egy hasadékban, ami tovább folytatódott felfelé, de egyedül nem ment tovább, így a további felfedezéseket itt is a következő alkalomra hagytuk. Visszafelé a Mérföldkőháti-terem elején a kőtömbök között lefelé egy tág mélybe vezető hasadékot találtunk. Kitett mászással egy nagy terembe jutottunk le amit Parakőháti-teremnek kereszteltünk el. Ennek alján egy tág hasadék kezdetétől fordultunk vissza. Gondoltuk legközelebbre is hagyunk felfedezni valót…
A Múzeum-hasadék végét lezáró omláson 5 ponton is megkíséreltük az átjutást, míg végre sikerrel jártunk. A legmélyebb ponton lefelé teljesen sikertelen volt az ásás, mivel semmi bíztató jel nem utalt arra, hogy ott be lehetne jutni a barlang folytatásába. Oldalra történő bontással pedig csak a Kis-bogár-fülkét fedeztük fel. Végül több napi izgalmas omladékbontás után, a labilis omladéktömbök között felbújva egy 15 m hosszú, 5 m széles és 8-10 m magas szépen oldott hasadékba jutottunk. A falakat itt is több helyen borsókövek díszítették és egy nagy csapat téli álmot alvó denevért is találtunk. Következő alkalommal kisebb bontással feltártuk a Bogárközi-hasadékot, ami újabb 20 m járatot jelentett. A barlang hossza ezekkel a felfedezésekkel elérte az 500 métert, azonban jelentősebb áttörést nem sikerült elérnünk.
Hosszabb szünet után folytattuk a barlang mélypontján a szűk szálkő járat bontását. A hasadékból a huzatot követve sikerült 1 nap alatt oldalra kitörni. Tágas 20 méter hosszú hasadékba értünk, amit Múzeum-hasadéknak neveztünk el. A végét hatalmas kalcitlemez és kristály tömbökből álló omladék zárta el. A falakat több helyen borsókő és kipreparálódott megalodusok díszítik. A barlang mélysége meghaladta az 58 métert.
Tavaly decemberben kezdtük meg a barlang legmélyebb pontjának bontását, ami 8-10 ember többnapi küzdelmes bontása után január 11-én megadta magát. A hosszan bontott szűk szálkő hasadékból tágabb járatba értünk, amiből egy akna vezetett tovább lefelé. Innen már kötélen mentünk tovább. 10 méterrel lejjebb értünk el egy agyagos párkányt, ahonnan egy kisebb oldalág is indult, lefelé pedig újabb letörés vezetett egy szépen oldott járatba. Ezt egy nagy kőnyelv osztotta ketté, úgy nézett ki mint egy nagy szemüreg. El is neveztük Vacskaszemnek. Innen újabb ferde akna vezetett 20 méterrel mélyebbre, ahol az agyagban csupán egy kis légrés ment tovább. Nem nézett ki túl bíztatóan, de a mai felfedezéssel így is nagyon meg voltunk elégedve. 150 méter új részt találtunk és a barlang mélysége elérte a 160 métert.
Kovács László Dezsőnek köszönhetően ismét lehetőségünk nyílt egy hideg téli napon infravörös kamerával szétnézni a Csévi-szirteken. Most a fő cél a Vacska-barlang fölötti hegyoldal átvizsgálása volt, hogy kiderüljön, vajon találunk-e felsőbb bejáratra utaló nyomokat. A kamera mellett, láncban fel-le kapaszkodva a meredek hegyoldalon szemmel is kerestük a gyanús olvadt pontokat. A nap végére sikernek könyveltük el, hogy semmi kigőzölgést, vagy olvadást nem találtunk. Így egyre valószínűbb, hogy a barlang fő huzata az Ajándék-barlangból érkezik, illetve télen abba az irányba megy.
December végéig további hasadékokat, termeket találtunk, a Végtelen-hasadék környékén, valamint a barlang külső részein és a folyamatos térképezésnek köszönhetően csaknem minden járatot fel is poligonoztunk. A Vacska-Rejtekút-barlangrendszer hossza év végére meghaladta a 2400 métert, vertikális kiterjedése pedig a 104 métert (-74m, +30m). Elkezdtük bontani a legmélyebb pontot, ahol a szűk kis agyagos hasadékban egy luk nyílt, amiből fújt szembe a huzat, a ledobott kő pedig 10 másodpercet pattogott…!
Október 5-én végre megadta magát a Főnyomó-cső. Több mint 8 méter keserves bontás után kisebb járható hasadékba értünk, amiből nagyobb terembe tudtunk felmászni. 10 m magas ferde falát csaknem 2 méteres fehér cseppkőgyertya díszítette. A Teremőr-nek elkeresztelt cseppkő mögött egy hasadék vezetett még 25 méterrel feljebb, ami a Végtelen-hasadék nevet kapta. Egy igazi hasadék labirintus, cseppkövekkel, kitett mászásokkal, szépen oldott mellék kürtőkkel. Több mint 400 m szabad járat, újabb bontási helyek és rengeteg térképezni való várt ránk.
Míg a Főnyomó-cső tágítása lassan haladt, addig a barlang többi pontján folyamatosak voltak a kisebb-nagyobb feltárások. Annak ellenére is gyorsan nőtt a rendszer hossza, hogy a legtöbb időt a térképezésre, tágításokra és útvonalak kijelölésére fordítottuk. Októberre a Vacska-Rejtekút-barlangrendszer hossza már meghaladta az 1400 métert.
Június 28-án az erősen huzatoló Lég-csövet néhány óra alatt átbontva, több mint 300 méter cseppkövekben gazdag járatot fedeztünk fel. Ekkor tárult fel a Pilis legnagyobb barlangterme és a már megszokott cseppkőgyertyák és temérdek barlangi gyöngy mellett, egy csaknem 3 méteres vaskos cseppkőoszlop is díszítette az új járatokat. A Nagykőháti-nak elkeresztelt terem oldalában találtunk egy 15 m hosszú, csak kúszva járható szálkő csövet, amely a tágas cseppköves járatoknál is jobban felkeltette az érdeklődésünket. Ennek a teljesen elszűkülő végéből jött ugyanis a barlang bejáratától követett fő huzat! A hegy belseje felé mutató Főnyomó-cső tehát kiemelt kutatási célponttá vált.
A Vacska-barlang az alsó szintű barlang bejáratok tipikus példája. Ez nem is meglepő, hiszen a Csévi-szirtek alsó részén található. Az azonban már érdekesebb, hogy eddig csak lefelé mentünk és a több mint 40 méteres mélységben még mindig szembe fújt a huzat! Mivel ez a levegő csak a jelenlegi bejáratnál magasabbról jöhet, június 15-én komolyabb felfedezésre készültünk.
Szűk átbújó után, egy szépen oldott magas terembe érkeztünk be, aminek oldalából egy nagyobb omladékon keresztül már felfelé vezetett tovább a járat. A kövek között átbújva tágas, meredek folyosóba érkeztünk, melynek nagy részén az aljzatot látványos cseppkőlefolyás borította. Feljebb újabb hasadék következett, szép cseppkövekkel és elszűkülő kisebb oldalágakkal, kürtőkkel. Mire mindent felderítettünk és számba vettük a további bontási helyeket, el is ment az idő. Elégedettek is voltunk az aznapi felfedezéssel, azonban kifelé menet megnéztük még a folyosó alját is, ahol egy cseppköves átbújó után kisebb járat következett. Ennek végében szép cseppköves termet találtunk, narancsszínű lefolyással és egy kis tetarátás mederrel. A barlangi gyöngyökkel teli meder végénél, a szűk járat egy nagyobb terem mennyezetébe torkollott. 5 méterrel lejjebb ferde fal látszott, az aláhajló oldalfalak miatt azonban szabadon lemászni nem lehetett. Mivel felszerelésben nem készültünk aknára, egy szál kötélen csusszantunk le az ismeretlen járatba. Egy 10 m széles terembe érkeztünk, amit gyönyörű cseppkőképződmények díszítettek. Innen tágas folyosó vezetett tovább egyre mélyebbre, míg végül egy nagyobb teremben 7 m hosszú, 4 m széles és 2 m mély löszbe vágódott kanyonhoz értünk. Itt több oldalágat és kürtőt derítettünk fel. A barlang hossza ezzel a felfedezéssel meghaladta a 400 métert, mélysége pedig a 70 métert.
A Vacska-barlang bejáratát még 1999-ben egy vadmacskát követve találtuk meg, majd rövid bontással egy 13 m hosszú szűk kis hasadékot tártunk fel. Akkoriban azonban ez csak egy volt a sok újonnan megtalált barlang közül, így további kutatásával egészen 2007 nyaráig nem is foglakoztunk. Akkor tűnt fel a barlangból kiáramló erős huzat, amin fellelkesülve megkezdtük a barlang feltáró kutatását. Nagy mennyiségű humuszos kőtörmelék eltávolítása után járhatatlan szálkő hasadék állta utunkat, ami a továbbjutást erősen lelassította. Mivel a telet kellemesebb bontásokkal töltöttük, egészen 2008 tavaszáig nem sikerült áttörést elérni.
2008. május 13-án 6 m hosszú táró kihajtásával, végre járható hasadékba értünk. Sajnos a barlang 13 méteres hosszát épphogy csak megdupláztuk, a szűk kis hasadék alján újabb eltömődés állta utunkat, amiből azonban süvített kifelé a huzat! Az eleinte könnyű törmelékbontás hamarosan újabb táróhajtássá fajult. 5 méternyi keserves szálkő tágítás árán, június 8-án a két legvékonyabb kutatónak sikerült átpréselődnie a barlang első termébe. 420 óra bontás után, végre ott álltunk egy új barlangrendszer kapujában. Függő- és állócseppkövek, lefolyások, 1-2 méteres cseppkőgyertyák és a tetarátamedencék látványától fellelkesülve úgy gondoltuk, már ezért megérte a sok munka. Mivel társainkat nem szerettük volna kihagyni a további felfedezésből, a terem felderítése után egy hasadék bejáratától fordultunk vissza, melyben hosszan pattogva gurult a ledobott kő az ismeretlenbe…!
Két napra rá, újból a helyszínen voltunk. Kora reggeltől késő estig tágítottuk a Százpatronos-nak elkeresztelt szűk hasadékot, hogy mindenki leférjen az új járatba. Este 10 óra után indultunk neki a mélybe vezető szépen oldott, ám igencsak szűkös hasadék felderítésének, ami 18 méterrel lejjebb egy kis termecskébe vezetett. Itt a szálkő mennyezet meredeken hajlott le a löszös kitöltésre, mely fölött néhány centis résből jött a huzat! Az eltömődést rövid idő alatt járhatóvá bontottuk, azonban a további bejárást a hétvégére halasztottuk.
