Bizonyára mindenki hallott már olyan összeseküvés-elméleteket, hogy a laptopok akkumulátoraiban lévő elektronika bizonyos idő múltán direkt lekapcsol, hogy újat kelljen venni. Így lesz a veszélyes hulladékból csúcsminőségű akkumulátorunk.

Felnyitjuk a laptop akkut, és eltávolítjuk a burkolatát majd az elektronikát, marad általában 6 cella, melyet megmérünk multiméterrel, és általában jónak találjuk, ha kell, feltöltjük (4,2V-ig). Ezután a 3 cellapárt vagy szétvágjuk cellapárokra (LED-es fejlámpához), vagy összeforrasztjuk többesével (fúrógéphez, Fejlux lámpához) a felhasználás célja szerint.

Különálló akkumulátor készítése fúrógéphez:

Összeforrasztunk 2 akkumulátorcsomagot párhuzamosan (12 db cellát 4×3 formában, 4-et párhuzamosan és ilyen négyesből 3-at sorosan), a végein valamilyen érintkezőkkel.

Behúzzuk egy a mindkét végén pár centit túllógó műanyag lefolyócsőbe. (fémcső nem biztonságos, belső zárlat veszélye miatt) Utána például semleges sziloplaszttal benyomjuk a végeit, a lezárása és a rögzítése végett. Esetleg kitalálhatunk rá valami kupakot az érintkezők védelme érdekében.

Az így kapott 12V 8,8Ah akkumulátor bármilyen barlangi célra (12, 24, 36 voltos fúró, vagy  fejlux) kiválóan alkalmas, a 20 ampert könnyedén leadja. Az ugyanekkora állítólagos kapacitású zselés ólomakkunak a harmadát nyomja és dupláját teljesíti. És nem törékeny. Azaz a kutatás hatósugara kb 6-szorosára nő.

Viszont a nagy energiájú akkumulátorokba lehetőleg egy (pl. 30A-es autós) biztosítékot építsünk bele, még az érintkezők elé, mert egy esetleges rövidzárlat az akkumulátor elégésével és tömeges megfulladással járhat! (Ez egyébként a gyári akkumulátorokról is elmondható)

A töltés a legendákkal ellentétben házilag is lehetséges, pl. 600 mA áramkorlátú 12V-os intelligens ólomakku-töltővel,  amely valahol 14 V körül lekapcsol, így biztosan nem tölti túl.

Az akkumulátorokat természetesen nagyobb átmérőjű csőbe is tölthetjük, egyre azonban figyelni kell: Ha sorba kapcsolunk egymás mellé épített akkumulátorokat, akkor azokat gondosan el kell szigetelni egymástól, és az összekötő vezetékbe biztosítékot építeni. Az összeérésük (pl. rázkódás, melegedés hatására) ugyanis rövidzárlatot okoz.

Fejlámpához:

Egyesével, vagy párhuzamosan kettesével, esetleg hármasával használjuk a cellákat. Elemtartó nem szükségszerű, mert a cellákat fixen be is forraszthatjuk. Meglehetősen kompaktak, a víz nem fog beléjük folyni.

Ha cserélhetőre szeretnénk, érdemes rá rézlapot forrasztani érintkező gyanánt, elemtartó pedig lehet akár egy darab biciklibelső, vagy úgynevezett vízhatlan csatlakozódoboz. Vezeték csatlakozása sarukkal.

A saját barkácsolású LED-es fejlámpát egyébként már egy éve fejlesztgetjük, kisérleti példányait sikerrel használjuk, mégis nagy előrelépést jelent a 3 vagy 6 db ceruzaakku helyett az 1 vagy 2 db Lítiumos cella használata.

Az cellák töltése pedig legegyszerűbben a szintén egycellás Li-os mobiltelefonok töltőivel történhet. Ezek töltői általában simítatlan egyenáramot adnak, amelyet a telefonban lévő elektronika moderál az akkumulátor számára, ezek azonban jóval nagyobb kapacitású cellák, így – bizonyos fajta telefontöltőket kivéve – a töltőkről való közvetlen töltést elviselik.