Pilisi barlangkutatás » Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület

Felfedezés a Leány-barlangban

Kovács Richárd — Mon, 14 May 2012 12:44:21 +0000

Vasárnap egy több mint 10 éve elkezdett, sokáig felhagyott bontás váratlan sikert hozott. Az egész napos agyagbontás végén sikerült az ellaposodó végponton túljutni és 70 méter új részt találni. Az új szakasz főbb látványossága egy 15 méter hosszú, 4-5 méter széles és 6-8 méter magas terem, amelyben két ikerszerű cseppkőoszlop is látható, az aljzaton pedig sárga cseppköves kis meder kanyarog. További érdekessége a járatnak, hogy a terem végében egy 2 méter átmérőjű, több mint 2 méter mély agyagtölcsér található. Aljában kis luk nyílik a kövek között, majd próbabontás után kiderül, tovább lehet-e itt jutni. Felderítésre vár még két kürtő és egy szűkebb oldalág vége is.

Egyébként ezt a járatot is a denevéreknek köszönhetjük, mivel magára a bontási helyre is egy denevér hívta fel a figyelmünket. Térképezés közben, mintha csak a földből bújt volna elő, egy denevér röppent elénk. Egész közel repült az arcunkhoz, majd vissza egy jellegtelen agyagdombhoz. Ezt kétszer megismételte, aztán úgy látszott, eltűnt az agyagban. Mikor kíváncsian közelebbről is megnéztük a helyet, az agyagban egy pici lukat fedeztünk fel. Ha nem láttuk volna, hogy ott tűnik el a denevér, ezt a helyet sosem találjuk meg, hiszen semmi egyéb jel nem mutatta, hogy az agyag alatt tovább folytatódik a barlang.

2011. év végi összesítés

Kovács Richárd — Mon, 16 Jan 2012 16:41:20 +0000

A 2011-es évben 102 napot kutattunk a Csévi-szirteken. Összesen több mint 1300 méter új részt fedeztünk fel. Legnagyobb eredményünk a Legény-barlangban található Denevér-ág felfedezése volt, ahol a belyukadás után 1 kilométer szabad járat várt ránk, igazán különleges képződményekkel. Itt sikerült egy újabb átjárót nyitni a Legény-barlangból a Vacska-barlangba. Az Ariadne-barlangrendszer hossza 13100 méterre nőtt, míg a szirteken található barlangok összes hossza elérte a 15 kilométert.

Denevérek nyomában

Kovács Richárd — Mon, 07 Nov 2011 09:17:19 +0000

23 méter hosszan bontottuk át magunkat az egyik Csévi-szirti barlang egyik végpontját jelentő omladékzónán, mire végre szálkőjáratba értünk.

A denevérek kijelölésén kívül semmilyen támpontunk nem volt, sőt magát a bontást is csak amiatt kezdtük meg. Bíztunk benne, hogy mint eddig minden alkalommal, a denevérek most is jó irányba vezetnek minket. Nem is csalódtunk.

150 méter, cseppkövekben gazdag, néhol látványosan oldott, mélybe vezető járatot tártunk fel. Ami azonban még ennél is fontosabb, megtaláltuk a fő huzatirányt, amit eddig a barlang hatalmas omladékaiban éveken át hiába kerestünk. Reményeink szerint ez a járatrész fog bevezetni minket az Ariadne-barlangrendszerbe, csak követnünk kell a denevérek útvonalát, hiszen ők tudják csak igazán, merre vannak a legnagyobb barlangjáratok.

Leszívtuk a szifont – Vacska mélypont

Slíz György — Tue, 13 Sep 2011 00:26:23 +0000

Végre visszament a vízszint, így lehetővé vált a 136 méter mélyen lévő szifon leszivattyúzása, amit egy előzetes átúszásos felderítés után végre is hajtottunk.

A tavalyi rendkívüli csapadékos évben a szifon vízszintje igencsak megemelkedhetett, mert idén tavasszal is még vagy 10 méterrel feljebb volt a 2009-es szintnél. (Akkor a szifon felett még egy egérjáraton át légteres kapcsolat is volt.)

A bezsákolt agyagból épített támfal jól vizsgázott, a gödör a 2 év alatt sem és az árvíz miatt sem omlott be.

Az idei rendkívül csapadékszegény időjárásnak köszönhetően folyamatosan apadt a víz, szeptemberre a 2009-es szint felett fél méterrel megállapodott. Ennek eredményképpen Ricsi ismételten átúszta a szifont, és megvizsgálta és lefényképezte a végpontot, ami egy cseppkövesedéssel nehezített agyagbontás, de mögötte nagyobb tér visszhangzott. Ezért a szivattyúzás mellett döntöttünk.

(A túloldali légtér csak pár méter magas, így a szifonon magasabb vízállás mellett nemcsak sokkal nehezebb lenne átúszni, hanem konkrétan nincs is hová, hiszen olyankor a végpont is víz alatt van.)

Ha a barlang valami módon folytatódna lefelé, az rendkívüli jelentőségű lenne, hiszen 25 méter hiányzik ahhoz, hogy az Ajándék-barlangtól mint majdani felső bejárattól számítva a 300 méteres szintkülönbség álomhatárát átlépjük. A szifon alatt még további 215 (kétszáz-tizenöt) méter szintkülönbség van a karsztvízszintig.

Egész napos előkészítő munkálatokat követően 2011. október 9-én (vasárnap) hajnali 1:20 perckor végre felbőgött a jó öreg membrános búvárszivattyú, a tapasztalt szovjet mérnökök és a derék szovjet munkások mesteri alkotása, amely 40 méter magasságba emelve nyomta fel a szifon tisztának nem nevezhető vizét, ahol az úgynevezett Mélyponti-oldalágnak az agyagos rettenet végpontjára folyt le, ahonnan szerencsére nem jutott vissza a szifonba.

Vasárnap reggel, mire leértünk, már csak ki kellett termelni az agyagot a szifonból, és végül déltájban száraz lábbal bújhattunk át rajta. Azonnal nekiestünk a túloldalon lévő kuszoda végének, és az agyagot a szifonon keresztül kitermelve pár órán belül sikerült behatolni az érintetlen járatba.

Valóban tágas, ráadásul csodaszép medenceujjakkal díszített járat tárult fel, amely azonban minden szépsége ellenére egy kicsit csalódást okozott, egyrészt, mert meredeken felfelé tartott, másrészt pedig mert vagy 8 méter múlva egy cseppkövesedéssel összecementált omladékhoz vezetett, amelyből a rendkívüli szárazság ellenére folyamatosan csorgott a víz.

Így – bár mi mindent megtettünk – a várt nagy továbbjutás elmaradt, és a szifon rejtélye sem oldódott meg. Nem derült ki ugyanis, hogy a szifon genetikai szempontból hogyan értelmezendő. Nem derült ki, hogy az alján, a híg iszapban lefelé mi van, vagy mi nincs. A járat jellege, a lerakódásnyomok és a szifon agyagos aljzatának az elhelyezkedése ugyanis arra enged következtetni, hogy egykor – feltehetőleg a barlang kialakulása után, másodlagos víznyelőtevékenység keretében – a szifon mindkét ismert oldalán lefelé folyt a víz, és az alján távozott. Ugyanakkor a medenceujjak azt mutatják, hogy valamikor régebben – még a cseppkövek kialakulása előtt – ez a terület meglehetősen huzamos ideig mintegy 30 méter mélyen víz alatt volt.

Kutatási évforduló – 20 év a Csévi-szirteken

Kovács Richárd — Mon, 04 Apr 2011 12:48:29 +0000

20 éve 1991. április 4-én kezdtük meg a kutatásokat a Csévi-szirteken.

Addig 17 barlang volt ismert összesen 1540 méter járathosszal. (Ez az érték utólag a pontos térkép elkészültekor derült ki, a becsült hossz, csak 700 méter volt.)

Jelenleg 51 barlangot ismerünk 14800 méter összhosszban. Az 51 barlang közül két kisebb, valamint öt nagy barlangot kötöttünk össze.
Három barlang fokozottan védett, kettő megkülönböztetett védettségű és három régészetileg is védett. Két barlang jelentős denevér telelő hely.

Itt található az ország harmadik leghosszabb és egyben harmadik legmélyebb barlangja az Ariadne-barlangrendszer. Hossz: 13000m Vertikális kiterjedés: 203 m Ebben láthatóak a Dunántúl legnagyobb cseppkőoszlopai és barlangtermei.

1138 kutatási nap alatt 13200 méter barlangjáratot fedeztünk fel, de természetesen nem csak a feltáró kutatásokkal foglalkoztunk.

- 12000 méter barlangjáratról készült poligonfelmérés, 5000 méterről részletes barlangtérkép.
- Fotó és videódokumentációkat készítettünk.
- Jelentős energiát fordítottunk barlangvédelemre. (lezárások, útvonal kijelölések, kiépítések)
- Tudományos vizsgálatokat végeztünk. (geofizikai- hőmérséklet- radon mérések, denevér számlálások, átfogó geológiai vizsgálatok, gáznyomjelzéses vizsgálat, hőkamerás kísérletek)

Eredményeink elismeréseként kétszer kaptunk Vass Imre emléklapot. A Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázaton pedig háromszor is első helyezést értünk el.

1 km új rész az Ariadne-barlangrendszerben

Kovács Richárd — Fri, 18 Mar 2011 13:20:35 +0000

A denevérek “útmutatását” követve néhány napos bontással 1 kilométer hosszúságú, 85 méter szintkülönbségű, nagyrészt tágas, kényelmesen járható új részt sikerült felfedeznünk. A járatokban nagy mennyiségben, néhol dombokban áll a guanó. A falak látványosan oldottak, több helyen teljesen fehérek. A barlangrendszerben máshol is előforduló cseppkőképződmények mellett a járatok alsó részét pilisi viszonylatban egyedülálló képződmények borítják.

Az új rész kezdete egy 10 méter hosszan lefelé tartó csőjárat, ami nagy meglepetésünkre egy 20 méteres aknába torkollott. A felső ferde 10 méter után egy nagy terem mennyezetében találtuk magunkat. Innen 10 méter szabad ereszkedés vezetett az aljáig, ahonnan már 5-10 méter széles folyosóban sétálhattunk tovább.

Régen komoly denevértanya lehetett a hely, mivel mindent guanó borít, valahol dombokat alkot, míg máshol már agyagréteg vonta be a felszínét. Rögtön kijelöltük a járóútvonalakat, hogy csak ott tapossuk össze az aljzatot, ahol az a továbbjutáshoz szükséges. Így a folyosók és termek nagy része teljesen érintetlen marad. Első alkalommal csak a kényelmesebb részeket tudtuk felderíteni, további két nap kellett a szabad járatok teljes bejárásához.

Találtunk egy eddig csak patakos barlangokban látott tetarátamedencés lefolyást, amihez fogható itthon csak Aggteleken van. A 16 m hosszú, 8 méteres szintkülönbségű és 2-6 méter széles képződményen megtalálásakor még folyt a a víz, következő hétre azonban teljesen kiszáradt. Ennek aljától egy gödörből 65 méternyi járatot találtunk, amit aljzatától a mennyezetéig gömbös képződmények borítanak. Néhol tömött szőlőfürtökként, máshol különálló gömbökként. Itt található egy guanó által színezett cseppkőlefolyás, mellette cseppkővel bevont denevér koponyák, csontok láthatók. A csak zokniban és aláöltözetben járható részek országos szinten is különlegességnek számítanak.

Az Ariadne-barlangrendszer hossza ezzel a felfedezéssel eléri a 13 kilométert.

Hosszú záridős képek:

Fényképész-ág

Kovács Richárd — Thu, 17 Feb 2011 11:28:15 +0000

A Vacska-barlang térképezése közben egy kürtő kimászásával látványosan cseppköves szakaszba jutottunk. A sok fotótéma miatt kapta ez a rész a Fényképész-ág nevet. A végponti hasadék továbbkutatása, még nagy jelentőségű lehet. A további kutatását a nehéz megközelíthetőség és a bejárattól való nagy távolság hátráltatja. Az Ariadne-barlangrendszer hossza ezzel a felfedezéssel elérte a 12 kilométert.

Újból I. helyezés a Cholnoky Jenő barlangkutatási pályázaton

Kovács Richárd — Thu, 30 Dec 2010 10:38:56 +0000

Az ARIADNE Egyesület és a Szent Özséb Csoport közös pályázata a 2009-as év feltáró és tudományos kutatásairól a Cholnoky Jenő karszt- és barlangkutatási pályázaton I. helyezést ért el. Az értékelés alább olvasható.

CSOPORT KATEGÓRIA

I. díj

Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület és Szent Özséb Barlangkutató Csoport (89 pont)

A két kollektíva közös Évkönyve a Csévi-szirtek barlangjaiban 2009-ben végzett, kiemelkedő sikereket hozó kutatómunka magas színvonalú ismertetése. A Vacska-Rejtekút-rendszerben több mint 3700 m, az Ajándék-barlangban pedig 150 m új járat megismerését eredményező feltáró munka bemutatása a kutatási napló és az élménybeszámoló sajátos és olvasmányos keveréke, amit gazdag és kiváló minőségű fotódokumentáció kísér; az új barlangszakaszok átfogó szpeleológiai jellemzésének hiánya azonban némileg csökkenti a pályamunka szakmai értékét. A tudományos tevékenységük keretében végzett légnyomjelzéses és geoelektromos vizsgálatok példamutatóan tudatos és célorientált kutatómunkáról tanúskodnak, amelyek eredményei remélhetőleg a közeljövő újabb feltárásaiban is tükröződnek majd.

Ariadne-barlangrendszer

Kovács Richárd — Mon, 13 Dec 2010 12:49:32 +0000

2010.12.12-én hosszas bontás után sikerült összekötni a Leány-Legény-Ariadne-barlangrendszert a Vacska-Rejtekút-barlangrendszerrel.
11700 méteres hosszával és 203 méteres mélységével jelenleg ez az ország harmadik leghosszabb és harmadik legmélyebb barlangja.
Az összekötés résztvevői: Csereklye Mónika, Erdélyi Balázs, Hegyessy Tamás, Kocsis Ákos, Kovács Ádám, Kovács Jenő, Kovács Richárd, Krekk Ivett, Slíz György, Surányi Gergely, Szabó Fruzsina. A mostani résztvevők mellett természetesen a másfél évnyi próbálkozások és bontások során még sokan segítették a munkát.

Kicsit bővebben az összekötésről:

2009 márciusában mikor a Vacska-barlang nagy termeit és hasadékait találtuk, felfigyeltünk egy huzatoló járatra ami mint a térkép alapján kiderült 17 méterre közelítette meg a Legény-barlang egyik járatát. Nagy lelkesedéssel álltunk neki a bontásnak, mivel azt hittük napokon belül meglesz az összeköttetés. Aztán sok nap, két oldalról való próbálkozás és 23 méter járat kiásása után kiderült, hogy a két legközelebbi járat nem vezet egymásba. Ráadásul a Vacska-barlang felől a járat járhatatlan szálkőcsővé szűkült. Idén nyáron aztán a Vacskával már 2008-ban összekötött Rejtekút-barlangban könnyű bontással mintegy 300 méter járatot sikerült feltárni. (Expressz-járat) A járatok egyik végpontja 8 méterre megközelítette a Legény-barlang egyik végpontját. Nagyon fellelkesültünk, hiszen a nagy huzat mellett át is lehetett kiabálni. A kapcsolat itt tehát biztos volt. Nagy lendülettel álltunk neki mindkét oldalról a bontásnak. 7 méter ásás után azonban még továbbra is 7,5 méterre voltunk egymástól. Hihetetlen volt, hogy az egyik oldalt a járat elkezdett kanyarogni, míg a másik oldalon nem is teljesen jó irányba ment. Mindemellett komoly depózási nehézségek, valamint a hóolvadás miatt víz és sár nehezítette a bontást. Lehangoló volt úgy bontani, hogy egy egész napos műszak után a légvonalbeli távolság nem hogy nem csökkent, de volt hogy nőtt is. Volt olyan is, hogy arra mentünk le, hogy 2 köbméternyi víz áll a bontásban, aztán mikor két napra rá beszereltünk 60 méter slagot és a szivattyúval bementünk a víz eltűnt. Aztán a sok szenvedésért tegnap megkaptuk az ajándékot egy derékszögű kanyar és 6 méter járható légrés formájában. A maradék egy méteres agyagdugót pedig két oldalról már vidáman átástuk.

Expressz-járat indul a Legény-barlangba

Slíz György — Fri, 12 Nov 2010 08:24:41 +0000

Expressz-járat indul a Tanács-teremből! A Vacskával egyesített Rejtekút-barlangban egy sok éve otthagyott bontáshoz tértünk vissza, amely egyből átlyukadt és tágas cseppköves folyosó tárult fel, amely a Rejtekút- és a Legény-barlang közötti, 100 m átmérőjű fekete foltot nyílegyenesen szeli át és a végpontja átkiabálható a Legény megfelelő pontjával. Így ismét kézzelfogható közelségbe került a Vacska-Legény-Leány összekötés.