A denevérek kijelölésén kívül semmilyen támpontunk nem volt, sőt magát a bontást is csak amiatt kezdtük meg. Bíztunk benne, hogy mint eddig minden alkalommal, a denevérek most is jó irányba vezetnek minket. Nem is csalódtunk.

150 méter, cseppkövekben gazdag, néhol látványosan oldott, mélybe vezető járatot tártunk fel. Ami azonban még ennél is fontosabb, megtaláltuk a fő huzatirányt, amit eddig a barlang hatalmas omladékaiban éveken át hiába kerestünk. Reményeink szerint ez a járatrész fog bevezetni minket az Ariadne-barlangrendszerbe, csak követnünk kell a denevérek útvonalát, hiszen ők tudják csak igazán, merre vannak a legnagyobb barlangjáratok.

70 méteres becsült mélységével, a benne lévő 4m átmérőjű és 20m mély aknával, a vízeséseivel és a megdöbbentő huzattal méltán neveztük elsőnek, mellőzve ezzel néhány, korábban is ismert, ám jóval kisebb méretű nyelőt. A barlangot Kocsis András és társai, azaz az Anubis Barlangkutató Egyesület szinte bontás nélkül, egyetlen kő kiemelésével fedezte fel. Hát még ha elárulnánk, hogy hol, az még meseszerűbbé tenné a történetet.  A  barlangot azonban mi is bejártuk, és a mese valóságnak bizonyult.

Képekkel is frissítve.

12►

A barlang bejárata szűk, függőleges. Azonnal, szinte a nulladik métertől már ép szálkőbe oldott járatban találjuk magunkat. A falak végig csipkésre vannak oldva, tépőzárként akadnak az overallba. A bejárat alatt nem sokkal már vízcsobogást hallunk, a legnagyobb szárazság idején is zuhog az eső idelent a következő, 20m mélységű, de könnyen átérhető hasadékaknában. Innen két szűkebb átbújás után egy impozánsan kitáguló, közel 20 méter mélységű aknába érkezünk, melyben csak kötéltechnikával ereszkedhetünk le, mert a falak lent már 5 méterre távolodnak egymástól. Itt az akna teljes keresztmetszetében kellemesen záporozva szóródik szét a lefolyó patak vize, amely a rendkívüli szárazság és a porzó bejárat ellenére is vígan csobog. Itt, az akna alján teljesen olyan a barlang, mintha a Bükkben járnánk, és nem a Pilisben. Az akna ferde aljzatán egy patakmeder hamarosan egy szifonba torkollik, míg a másik irányba pedig egy hasadékon felbújva egy sötétlő tetejű kürtő várja, hogy valaki felmásszon benne. Harmadik irányba is indulhatunk, mert a nagy akna alján oldalra egy ablakon át egy újabb, 8 méter mély, tágas aknába ereszkedhetünk le, melynek az aljzatán a törmelék között szintén egy patak csordogál. Már a szifon alatt vagyunk, de a felfedezők remélik, hogy ez a patak nem azonos a szifonban eltűnővel. Tovább egy szűk meanderbe kell préselődni, ahonnan egy 3 méteres kis akna tetejébe lukadunk. Ennek az alján mellesleg gyönyörű gömbölyű mészkő- és andezitkavicsokat találunk, itt a járat ismét kitágul, és egy irdatlan omladékhalmazba vezet, amelyben a fél asztalnyi kövek között úgy érezzük magunkat, mint a hangya a kristálycukor-kupacban. Az omladék felfelé egyébként könnyen bontható lenne, de felmérés hiányában nem tudhatjuk, hogy ismeretlen részbe vezet-e. Lefelé az omladék átjárható, sűrű imádkozás mellett, és a kövek alatt ismét szálkőben kioldódott meander indul, amely pár méter préselődés után járhatatlan résen keresztül vezeti le a vígan csobogó vizet az innét még 100 méterrel lejjebb található karsztvízszintre.

Ezzel a valóság ismét túllicitálta a legmerészebb álmainkat is, ismét megdőlt egy dogma, amely szerint a Pilisben nem alakultak volna ki komoly víznyelőbarlangok, mivel kis kiterjedésű mészkőfennsík, és hiányzik hozzá a vizet egy-egy pontra odavezető magasabb helyzetű nemkarsztos fedőkőzet. A helyzet az, hogy a Pilis alatt a karszvízszint rendkívül alacsonyan van, mintegy 10-20 méterrel magasabb csupán a Duna békásmegyeri szintjénél, így a Pilis alacsonyabban fekvő részeit máig részben takaró vulkáni tufa, homokkő avagy nem utolsósorban a medencék alját borító agyagréteg pontosan ilyen vízzáró takaró, amely, úgy látszik, elkerülte egyes szakemberek figyelmét. Az elődeink több évtizeden át tartó eredménytelen kutatásai és a szakirodalmak minket is arra tévedésre vezettek, hogy a Pilis alatt patakos barlang nincs, és nem is foglalkoztunk ilyen irányú kutatásokkal, sőt, lelkünk mélyén talán még a karsztvízszint tényleges helyében is kételkedtünk. A víz azonban, úgy látszik, nem olvasta a régi szerzőket, és nem “tanult” a Pilis-nyergi víznyelő kudarcából sem, csak folyt lefelé, és vígan oldotta a mészkövet.

Mellesleg a nyelő vízgyűjtő területe 10-12 négyzetkilométer, melynek kétharmada nemkarsztos kőzettel fedett. Sőt, a víznyelő bejárata alsó bejáratként huzatol, így nem zárható ki a magasabb fekvésű barlangokkal való kapcsolata sem, amely már egy kiterjedtebb aktív patakos barlangrendszer létét sejteti a Pilis alatt.

A barlangot kb két hónapja tárták fel, eddig – valljuk be, nem ok nélkül – titokban tartották, a helye máig nem publikus.

Válasz a hozzászólásra:

A titokban tartás első számú oka, hogy várták a Kutatási Engedély megérkezését, melynek hiányában bárki elvehette volna előlük az általuk felfedezett objektum kutatásának a jogát, amelyre láttunk már példát bőséggel. Másik oka, hogy a bejárat nincs lezárva, így aggódni kell a barlangászok és a kalandvágyó laikusok nemkívánatos zarándoklatától. Egyébként nem ez az első olyan barlang, amelyet a felfedezők nem vagy csak később publikáltak. Nem minden egyesület képes 3 nap alatt műszaki lezárást kivitelezni.

Addig 17 barlang volt ismert összesen 1540 méter járathosszal. (Ez az érték utólag a pontos térkép elkészültekor derült ki, a becsült hossz, csak 700 méter volt.)

Jelenleg 51 barlangot ismerünk 14800 méter összhosszban. Az 51 barlang közül két kisebb, valamint öt nagy barlangot kötöttünk össze.
Három barlang fokozottan védett, kettő megkülönböztetett védettségű és három régészetileg is védett. Két barlang jelentős denevér telelő hely.

Itt található az ország harmadik leghosszabb és egyben  harmadik legmélyebb barlangja az Ariadne-barlangrendszer. Hossz: 13000m Vertikális kiterjedés: 203 m Ebben láthatóak a Dunántúl legnagyobb cseppkőoszlopai és barlangtermei.

1138 kutatási nap alatt 13200 méter barlangjáratot fedeztünk fel, de természetesen nem csak a feltáró kutatásokkal foglalkoztunk.

- 12000 méter barlangjáratról készült poligonfelmérés, 5000 méterről részletes barlangtérkép.
- Fotó és videódokumentációkat készítettünk.
- Jelentős energiát fordítottunk barlangvédelemre. (lezárások, útvonal kijelölések, kiépítések)
- Tudományos vizsgálatokat végeztünk. (geofizikai- hőmérséklet- radon mérések, denevér számlálások, átfogó geológiai vizsgálatok, gáznyomjelzéses vizsgálat, hőkamerás kísérletek)

Eredményeink elismeréseként kétszer kaptunk Vass Imre emléklapot. A Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázaton pedig háromszor is első helyezést értünk el.

Kicsit bővebben az összekötésről:

2009 márciusában mikor a Vacska-barlang nagy termeit és hasadékait találtuk, felfigyeltünk egy huzatoló járatra ami mint a térkép alapján kiderült 17 méterre közelítette meg a Legény-barlang egyik járatát. Nagy lelkesedéssel álltunk neki a bontásnak, mivel azt hittük napokon belül meglesz az összeköttetés. Aztán sok nap, két oldalról való próbálkozás és 23 méter járat kiásása után kiderült, hogy a két legközelebbi járat nem vezet egymásba. Ráadásul a Vacska-barlang felől a járat járhatatlan szálkőcsővé szűkült. Idén nyáron aztán a Vacskával már 2008-ban összekötött Rejtekút-barlangban könnyű bontással mintegy 300 méter járatot sikerült feltárni. (Expressz-járat) A járatok egyik végpontja 8 méterre megközelítette a Legény-barlang egyik végpontját. Nagyon fellelkesültünk, hiszen a nagy huzat mellett át is lehetett kiabálni. A kapcsolat itt tehát biztos volt. Nagy lendülettel álltunk neki mindkét oldalról a bontásnak. 7 méter ásás után azonban még továbbra is 7,5 méterre voltunk egymástól. Hihetetlen volt, hogy az egyik oldalt a járat elkezdett kanyarogni, míg a másik oldalon nem is teljesen jó irányba ment. Mindemellett komoly depózási nehézségek, valamint a hóolvadás miatt víz és sár nehezítette a bontást. Lehangoló volt úgy bontani, hogy egy egész napos műszak után a légvonalbeli távolság nem hogy nem csökkent, de volt hogy nőtt is. Volt olyan is, hogy arra mentünk le, hogy 2 köbméternyi víz áll a bontásban, aztán mikor két napra rá beszereltünk 60 méter slagot és a szivattyúval bementünk a víz eltűnt. Aztán a sok szenvedésért tegnap megkaptuk az ajándékot egy derékszögű kanyar és 6 méter járható légrés formájában. A maradék egy méteres agyagdugót pedig két oldalról már vidáman átástuk.

A cseppkövekkel teli, szépen oldott járatok végül 70 méterrel magasabbra vezettek a bejutási ponttól. Tiszta váltás öltözetben derítettük fel a járatokat, amiket így sikerült is megóvnunk. A legfelső részen nem leltük meg a továbbjutást, viszont egy lefelé tartó oldalkürtőnek a kiszélesedő végében egy tavat találtunk. A 6 négyzetméteres tó tölcsérszerűen folytatódott lefelé legalább 5 méteres mélységig, ahol a járat elkanyarodott. Valószínűleg időszakos vízfelületről van szó, mivel néhány méterrel távolabb 5 méterrel mélyebbre másztunk a vízszintnél. A fő huzatot végül a kürtőrendszer alsó részén találtuk meg, ahol hamarosan sikerült is tovább jutnunk és mintegy 150 m új részt fedeztünk fel ebben az irányban is. A levegő egy szűk szálkő csőben  hangosan dudálva áramlik a további ismeretlen járatokba. Összesen 400 méterrel növeltük meg a rendszer hosszát, ami így meghaladta az 5050 métert.

We have conducted a gas-pressure signal examination, by which we have proved that the biggest caves in Csévi cliffs are interconnected. Hopefully, next year the unification of several caves will be done. It is also promising that geophysical measuring showed that there are greater, unknown passages beyond the explored areas of Cave Vacska. Proving the reliability of these measuring will also be next year’s task. Our 2008 achievements brought us a first place in the Cholnoky Tender for Cave Explorers and we also gave presentations about our current achievements at the Meeting of Cave Explorers.