Hossza: 112,5 m Mélysége: -26,8 m
Áttekintés
Az Ősi-barlangot 1999-ben fedezték fel az Ariadne Egyesület tagjai egy téli kigőzölgés kibontásával, a Legény-bejárat közelében, attól dél felé, kissé lejjebb. A barlang tehát felső bejáratként huzatol, így a huzat szerint nincs összeköttetésben a Csévi-szirt nemrég összekötött barlangjaival.
A barlangba egy omladékkal eltömődött szűk kürtőn keresztül jutottak le, és bent összekormozott falakat illetve nagy mennyiségű cserépedény-törmeléket valamint csontokat találtak. Ezeket a régészek ősemberi eredetűnek találták, innét ered a barlang elnevezése.
A barlang részletes leírása
(2002-es állapotfelvétel, Kovács Richárd):
A 74 m hosszú 13, 8 m mély Ősi-barlang a Csévi-szirteken található a Legény-barlang bejáratától 87 méterre 217°-ra attól 16 méterrel lejjebb 450 m tszf. magasságban. A felső-triász dachsteini mészkőben karsztvízszint alatti oldódással kialakult barlangot 1999. februárjában tárta fel az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület. A barlangnak érintetlen formakincsei mellett régészeti jelentősége is van. Cserépedények, házi és vadállatok csontjai, emberi csontok kerültek elő, de alapos régészeti ásatás nem volt benne. A múltban a barlangnak két alsóbb bejárata is volt, amik azóta beomlottak és mára már lejtőtörmelék fedi azokat.
A 0, 5 m széles, 0, 8 m hosszú mesterségesen tágított bejárati akna 3 m mélyen a terem mennyezetébe vezet, ahonnan még 5 métert kell lemásznunk. Az alsó részen egy falnak támasztott létra segíti a lejutást, de célszerű kapaszkodókötelet használni a mászás megkönnyítése végett, főleg mivel itt a kőzet állékonysága sem megfelelő. Miután lemásztunk a nagyobb kőtömbökön álló létráról, megállapíthatjuk, hogy rögtön elágazáshoz értünk. Ha szemben állunk a létrával érdemes jobban szemügyre vennünk a jobb oldali szépen oldott montmilchhel borított falat, amit nagy felületen korom borít. A régi korok emberei itt gyújthattak tüzet, aminek füstje a kéményként funkcionáló kürtőn át távozott, s ennek nyoma maradt meg az oldalfalak csepegésektől védett részein. A létrával szemben található a kőzettörmelékkel borított aljzatú lapos Érintetlen-fülke. Ennek bejáratában egy nagyobb kőtömb alatt összetört emberi koponyadarab volt, míg beljebb háziállatcsontok hevertek. A létrától jobbra a Csontkamrába juthatunk, ahol két majdnem teljesen ép cserépedény, cseréptöredékek és emberi csontmaradványok voltak a felszínen. A fülke bal oldali része omladékban végződik, valószínűleg itt lehetett az egyik régi kijárat. Visszatérve a létrához először alatta lefelé induljunk el tovább. A bejárati aknán át sok avar és növénytörmelék hullott le, aminek egy része a lejtős továbbvezető járatba is behullott, ezen a részen sok rovar és pók található. A lejtős járatban az eddigi humuszos kőtörmeléket agyag váltja fel, a falak szépen oldottak és ha jobban szemügyre vesszük koromcsíkokat láthatunk rajtuk, ami azt bizonyítja, hogy elődeink fáklyákkal bejárták a barlangot. A kis járat néhány méter után a barlang legtágabb részébe a Fáklyás-terembe vezet, ahol szép cseppkőképződményeket láthatunk. A bal oldali részen kőtömbök között szűk lukon a barlang legmélyebb pontjára mászhatunk le (-13, 8 m), míg jobbra cseppkőlefolyáson állócseppkövek között a terem felső végébe juthatunk el. Jobbra egy 8, 5 m magasra felmenő tág cseppkőlefolyással borított kürtő található. A teremben időszakosan aktív szalmacseppkövek, függőcseppkövek, kicsi zászlók, montmilch látható még. A kürtő alatt kis tetarátamedence van benne barlangi gyöngyökkel. A terem végében jobbra a ferde fal mellett szűk átbújás vezet egy kisebb szelvényű járatba, aminek végén jobbra lapos átbújó vezet vissza a létrához, előtte azonban balra felfelé érdemes még megtekintenünk a Szalma-ágat. A humuszos aljzatú oldalág omladékban végződik, ami szintén a felszínre vezet. A járat bal oldali kiszélesedésében szalmacseppkő erdőt láthatunk, míg feljebb mésszel bevont gyökereket, szép montmilchel borított falakat, valamint visszaoldott cseppkőzászlókat találunk.
