Hatalmas új barlang a Pilisen.

A Szent Özséb-barlang feltárásáról

összefoglalás:

2003 márc-ban a Pilisen a kutatók egy hó-elolvadási helyet megbontva nagy új barlangot fedeztek fel. 300m hosszú, 60m mély, és pilisi viszonylatban rendkívül tágas. A pálos rendnek egykor a pilisen remetéskedő alapítójáról, Özsébről lett elnevezve. A barlang egyértelműen hévizes eredetű, borsóköves és gömbfülkés. Agyag sehol nincs benne, a nagy termek alja laza omladék-álfenék. A barlang jellegzetesen függőleges, csak kötéllel járható. A bejáratban a bontott szakasz alatt egy régi nittet találtunk, ami szerint a felső rész egyszer már valakinek feltárult.

a felfedezés története:

2003 március közepén – nem sokkal a szomszédos Ajándék-barlangban történt hasonló kaliberű felfedezés után – ismét a Pilisen nyílt meg egy szép tágas barlang. Egy januári terepbejáráson talált huzat-feltörési ponthoz tértünk vissza próbabontásra márc. 10. körül, egy hétköznap délutánon. Még aznap este megnyílt az út a mélybe, de a 35m-es kötél nem ért le a bejárati terem aljára. Egy gyenge zseblámpával felszerelkezve gyakorlatilag csak a sötétség látszott, fal alig.

Következő alkalommal egy 41m-es kötéllel sikerült leereszkedni (Akkor még megosztás nélkül…) az Ablakon keresztül az Eső-terem aljára. (Ma már az Ablakon való körülményes átmászás helyett egy alternatív úton, a Könyökön kötél nélkül át lehet bújni a bejárati terem aljából az eső-terembe) Ekkor minden járható részt – vagyis a barlang felső részét – bejártunk.

A következő alkalommal a kultúrált közlekedést szolgáló köztes nittek elhelyezése végett mentünk le, de mivel az Eső-terem oldalában, 30m mélyen egy fülkében a kövek közül fújó huzatot vettünk észre, nekiláttunk bontani, és egy órán belül sikerült is a termecske alját képező omladékot a mélybe küldeni. Az álfenék több köbméternyi anyaga a legalsó kő kirúgása után elindult, és – mint később kiderült – 25 méterrel lejjebb, a Rom-terem alján állt meg. Hogy engem nem vitt magával, az a jó vastag (12mm-es) kötélnek és Zentai Rudi barátom gyors és bátor reakciójának az eredménye, amit ezúton is szeretnék neki megköszönni. (Amikor ugyanis a részben már fölöttem lévő álfenék elindult, ő a megfeszülő kötélnek oldalról nekitehénkedve kifelé tolta azt a lavinából, így az anyag nagy része alattam folyt le, és csak a kisebbik része gurult rajtam (és a kötélen) keresztül.) Akkor nem mentünk le megnézni, amit találtunk (Le tudtunk volna menni, de úgy éreztük, hogy egy napra elég ennyi…)

Következő alkalommal veszélytelenítés és nittelés után leereszkedtünk a Pele-lejtőn a Rom-terembe, és a mellette lévő nagyobb és szebb legalsó terembe. (Ma már a Pele-lejtő egykor félelmetes bejáratából minden mozgatható kő el van takarítva, és a kalcitszivacsba vájt lépéseken kötél nélkül le lehet travizni.)

Pár hónappal később történt, hogy a térképezők felmérés közben a Meander végén huzatot észleltek, és a plafonig érő murvás kitöltést kikaparva bejutottak a kicsi, de nagyon szép Cseppköves-terembe.

Az ősnitt:

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a barlang egyszer már valamikor valakinek megmutatta magát. Feltehetően ezért is volt olyan könnyű bejutni, hogy pár kő leemelése után már szabad volt az út. Kb. 1,5m-rel a felszín alatt a bejárat falában egy rossz helyre és rosszul bevert M10-es vékonyfalú dűbel rozsdásodik. (A felfedezés idején erről azért nem lehetett hallani, mert akkor még nem vettük észre, illetve eleinte ősmaradványnak néztük, mert az hihetőbb volt. De persze az nem foglalkozott a mi szűk fantáziánkkal, és továbbra is dűbel maradt…) Tehát valaki előttünk feltehetőleg bejárta a Bejárati-termet, az Eső-termet és a Meandert. A Pele-lejtőn valószínűleg nem ment le, mert az általunk kibontott álfeneket létrehozni nagyon nagy és felesleges munka lett volna neki. Egyébként semmi más nyomot nem találtunk (felirat, tárgy, stb), ezért ezt a dűbelt – hogy ne legyen sose legendává – alaposan kitisztítottuk és lefényképeztük.

A barlang leírása :

A barlangot geológiailag feldolgozó tanulmány, cikk, stb. mindmáig – tudtunkkal – nem készült. (Érthető, hiszen nem olyan könnyű megközelíteni, mint mondjuk a pál-völgyi kőfejtőt.)

A barlang a hányatott Földtörténeti múltú Pilis legfelső részén helyezkedik el, tehát nagyon öreg, hévizes eredetű, és a tektonika meg a jégkorszaki fagy által összetört, jelenleg a még 40m mélyen is agresszív csapadék által mart kőzetben található. A hévíz-tevékenység a barlangot meghatározó függőleges síkok mentén nagyon erős lehetett, és így alakulhattak ki gömbfülke-füzérek összeszakadásával az álfenék-aljú nagy termek. Az ép falakat akár 20 cm vastag, főleg borsókő jellegű bevonat borítja. Ez sok helyen lefagyott, sok helyen pedig az omladékok (még a régmúltban) röptükben lecsapták, illetve helyenként a leszivárgó víz marta le. Egy darab törött borsókőkéregben találtunk egy benne foglalt 3cm vastag függőcseppkövet, ami a keletkezés megmagyarázása szempontjából komoly káoszt okoz.

További bonyodalom, hogy a Meander a barlang többi részétől eltérően teljesen patakmeder- jellegű. Mintha a Pilis-barlangban járnánk. Valószínűleg máskor és máshogy keletkezett, mint a barlang többi része, és véletlenül találkoztak.

A csupasz kőzet szép sárgás- rózsaszínes felületű, sok ősmaradvánnyal. Helyenként benne nagykristályos zónákat, vasércteléreket, meg sok más érdekes dolgot tárt fel a barlang.

Kisebb cseppkövek növögetnek, de nem ez a jellemző képződményfajta.

Van egy rész, ahol a lecsöpögő agresszív víz cafrangosra oldotta a falat.

Egy helyütt vastag, lefolyásszerű kristály-bevonat található, ami a Leány- és az Ajándék-barlangban is megvan, és ott átkristályosodott cseppkőnek mondják.

Többfelé, pl. a Pele-lejtőn szálkás szivacsszerű a kőzet, kalcitszivacsnak gondoljuk.

A legérdekesebb, hogy agyag egyáltalán nincs a barlangban, emiatt az omladékok igen lazák és mozgásképesek. A helyenként sarat alkotó anyag a felszínről a régmúltban bemosott lösz.

A hőmérséklet 7,5 fok, ami az éves középhőmérséklettel lényegében azonos.

Denevér kevés van (kb. 5-10db), de ők már ott voltak a felfedezéskor is.

Ami nincs a térképen :

Egy már lapzárta után elkezdett, másfél éves kitartó bontással hatalmas új terembe lyukadtunk fel a Rom-terem egyik kürtőjén, a Kőzuhatagon keresztül. Szintén lapzárta után tárult fel a legalsó teremből ferdén felfelé, a bejárati terem alá tartó Kappadókia.

Slíz György