Nagy barlangösszekötés a Pilisben
December 12-én, vasárnap este végre megtörtént a Klastrompuszta fölött nyíló Leány-Legény-Ariadne-barlangrendszer és a szomszédságában két éve feltárt Vacska-Rejtekút-barlangrendszer összekötése.
Az így létrejött, Ariadne-barlangrendszer névre keresztelt öttagú rendszer 11,7 km-es hosszával hazánk 3. leghosszabb barlangja, és 203 méteres függőleges kiterjedésével továbbra is hazánk harmadik legmélyebbje.
A földtörténeti régmúltban a hévizek által kioldott Leány- és a Legény-barlang tágas bejáratait a kirándulók is ismerik, azok járatai a történelem során is nyitottak voltak többszáz méter hosszúságban. Az utóbbi 20 évben megindult rendszeres feltáró kutatás során az Ariadne Egyesület barlangkutatói önkéntes munkával fedezték fel a barlangok további járatait, kötötték össze őket, illetve tárták fel a szomszédos Indikációs-, Rejtekút-, Ősi-, Ajándék- és Ariadne-barlangot, melyek közül az utóbbit már évekkel ezelőtt összekötötték a Leány-Legénnyel, hazánkban elsőként hozva létre hármas barlangösszekötést.
2008-ban az Ariadne Egyesület és a Szent Özséb Csoport közös munkájának gyümölcseként feltárult a Vacska-barlang, amely viharos gyorsasággal kebelezte be a Rejtekút-barlangot, lépte át a 200 méteres szintkülönbséget, és érte el a 6 km hosszúságot, és ragadta magához a Dunántúl legnagyobb terme illetve cseppköve címeket is.
Az addig megszokott, zömében szűk, labirintusos jellegű járatok minden átmenet nélkül 40 méter hosszú, 10m széles és 20 méter magas termekbe vezettek. Ezek a részek a Legény-barlang Cherubion nevű vidékét is megközelítették mintegy 20 méterre, és találtunk is egy arrafelé tartó eltömődött járatot, huzatoló légréssel, de az összekötés itt nagy erőfeszítéseink ellenére sem valósult meg.
Végül idén nyáron a Rejtekút-barlang régi részein egy sok éve otthagyott bontáshoz visszatérve sikerült váratlan sikert elérni, és 300 méternyi új járatot feltárni, amelyek cseppköves, tágas főfolyosója, az Expressz-járat egyenesen a Legény-barlang Patakos-ága felé tartott, 10 méterre megközelítve annak a korábban is számon tartott huzatoló végpontját. Ekkor vett az összekötés új lendületet, mindkét oldalról nagy erőkkel fogtunk hozzá a négykézlábas szelvényű járatokat csaknem színültig kitöltő agyag kiásásához. A munkát nehezítette, hogy a Legény felől az agyagkitöltés mészkiválással össze volt cementálva, csak vésőgéppel volt bontható, illetve a hóolvadás során elöntötte a víz az egyébként száraz járat végpontját, és mindkét oldalról hosszú-hosszú kukacjáraton kellett végigadogatni a kiásott anyagot, amihez mintegy 15 embernek kellett láncba állnia, azaz inkább feküdnie. És a két járat nem egymás felé haladt, így a munka során a távolság nem nagyon csökkent.
Aztán megtörtént a csoda: A Legény felől bontva minden átmenet nélkül fellyukadtunk egy kis fülkébe, amelyből keskeny, de járható járat vezetett a Rejtekút végpontja felé, és a pontos térkép mellett a süvítő huzat is mutatta, hogy jó helyen járunk. A maradék két méternyi puha agyagkitöltést már egy óra alatt kiástuk, és ezzel szabaddá vált az út a Leány-Legény-Ariadne-barlangból a Vacska-Rejtekút barlangba.
Slíz György
