Barlangvilág III. kötet 3-4. füzet 1933. december

A MAGYAR BARLANGKUTATÁS ÁLLÁSA AZ 1929. ÉVBEN

Írta: Kadic Ottokár dr.

(18-19. oldal részlet)

A Leány-barlang rendszeres felásatása és feltárása. a bükkvidéki és aggteleki barlangkutatásokhoz csatlakoznak azok a vizsgálatok is, amelyeket  egy hónapon át a klastrompusztai Leány-barlang-ban végeztünk. A Pilis-hegységben eddig átkutatott barlangokban eddig elért eredmények arra köteleznek bennünket, hogy a régebben itt megkezdett kutatásainkat folytassuk. A Magyar Turista-Egyesület erkölcsi és anyagi támogatásának, különösen pedig Vörös Tihamér igazgató közbenjárásának köszönhetjük azt, hogy a klastrompusztai Leány-barlangban a régebben BELLA LAJOS-tól megkezdett, de abbamaradt, ásatás fonalát a letűnt nyár folyamán újból fölvehettük.
Rendszeres ásatásról lévén szó a munkát mindjárt a barlang elején kezdtük meg, ahol az Előteret teljesen, a Pitvart pedig részben sikerült kiásnunk. A barlangkitöltés itt fekete és szürke humusztakaróból és a barlang fenekéig terjedő meddő sárgavörös agyagból áll. Az ásatás eszerint kizárólag a humusztakaró kiaknázására szorítkozott, amelyben a neolit kortól kezdve fölfelé majdnem minden őstörténelmi időszakból valami emléket találtunk.
Az ásatással egy időben barlangkutató turistáink, nevezetesen SCHŐNVISZKY LÁSZLÓ, FREISSLER KÁROLY és KISS MIKLÓS a barlang belsejében végeztek feltáró munkát. A barlangot ez alkalommal pontosan felmértük, elkészítettük a barlang alaprajzát és szelvényeit, a kutatások eredményeit pedig a Turisták Lapjában közöltük.
A Leány-barlangban folyamatban lévő ásatás nemcsak tudományos, hanem turista célokat is szolgál. Ezzel az ásatással egyszersmind kitakarítjuk a barlang elülső üregeiben lerakódott kitöltést, amely elzárja a barlang belsejébe való könnyebb bejutást. Itt tehát ugyanazzal a költséggel és fáradtsággal két feladatnak teszünk eleget: turista szempontból feltárjuk a barlangot, de úgy, ahogy azt a tudományos követelmények megkívánják. Én ezt a harmonikus együttműködést, amely az utolsó években a turisták és a tudomány emberei között létrejött, barlangügyünknek egyik legfontosabb eredményének tekintem. Ma már minden művelt magyar turista tudja, hogy barlangjaink tudományos értékeket rejtenek, amelyekhez csak szakértelemmel lehet hozzányúlni.
————————————————————————————————————–

Barlangvilág VI. kötet 3-4 füzet 1936. december

(71-74. oldal)

A LEGÉNY-BARLANG ÚJABB FELTÁRÁSÁNAK
EREDMÉNYEI.

Írta: Venkovits István

Most, amikor a magyar barlangkutatás fellendülőben van, álattal kell megállapítanunk, hogy barlangkutatóink bizonyos értékben mellőzik a Pilis-hegy barlangjait. Lehet, hogy a megközeítés körülményessége, vagy pedig a járhatóság nehézsége az oka ésünknek. A pilisi barlangok azonban minden áldozatot érdemelnek; nem csak természeti szépségük és földtani érdekeségük, hanem a kutatási lehetőségek szempontjából is megállják üket, sőt bizonyos mértékben más barlangokat felülmúlnak. Megnehezítette e barlangok látogatását még az a körülmény is, hogy a ősen bonyolult szerkezetű barlang megtekintésére eddig állott rendelkezésre gyakorlott vezető. Áll ez különösen a Klastrom-puszta fölött fekvő Legény-barlangra. Ez akadály megűnt, mióta a barlang kezelését a Természetbarátok Turista Egyesületvette át, ki mindenkor készséggel rendelkezésre áll az érdeklődők.
A Csévi-szirtek alatt nyíló barlang szádája már előre , hogy itt nagyobbszerű üreggel állunk szemben. A vízszintesen ó előcsarnok vége felé összeszűkül, úgy hogy csak mély megással juthatunk egy boltozatos, kör alakú terembe. Innen szűk ékon néhány métert fölfelé mászva, a barlang Pénztárát érjük el; ez igen szűk üreg, ahonnan tovább menve keserves fáradsággal ük meg a továbbhaladást. Kötélen kell leereszkednünk, hogy a m. mélységben levő Felső-termet elérjük. Ennek végén a mennyeől lecsüngő vékony csöves cseppkövek végén csüngő vízcseppeken örik meg lámpánk fénye. Most egyik lábbal előrelépve és oldalt fekve éselődünk át a nagyon is testhezálló Betyár-lyukon. tulajdonéppen szűk kürtő, mely levezet a Vörös-terem falára, ahonnan néhány méteres falmászás után a tágas terembe ereszkedünk. Ennek északkeleti végéből indul ki a meredeken emelkedő Főbejárat, amelyben igen szép cseppköveket találunk; itt a mennyezetről több helyen lefelé fordított, égő fáklyához hasonló képződmények csüngenek alá, a folyosó oldalnyílásaiban pedig igen szép összenőtt cseppkőoszlopokat pillantunk meg.
A Főbejáratban kelet-felé szűk járatra találunk, mely rövid hason csúszás után az eléggé tágas Elosztó-terembe vezet. Ennek délsarkában ember nagyságú mennyezeten észak-felé dőlő sima, cseppkőréteggel bevont, 50 cm átmérőjű kilúgozás látszik, ahová, egyik társam vállára állva, sikerült feltornáznom. A barlang egyik legszebb pontja ez. Tágas, függőleges kürtőben hófehér mésztufát látunk itt. A majdnem függőlegesen álló zuhatagra emlékeztető járat 15 méternyi távolság után lankássá válik, majd ismét 15 méternyi hosszúágban tekervényesen halad, azután összeszűkül. Ennek a helynek a folytatása, még nincs eléggé átkutatva.
Az Elosztó-terem északi végétől keleti irányban terjedő folyosó , amely tágas sztalagmitokkal díszített teremmel végződik. A terem fala 1 m magasságig barna kéreggel van bevonva, ezen egészen sajátságos cseppkőalakulatok látszanak. Ezeknek ugyanis kampószerű alakjuk van, amit valószínűleg a különböző irányban vonuló légáramás hozott létre. Az északi oldalfal széles fehér cseppkő alakulatát vastag guanóréteg borítja, ezért csúszós pépben kell felmásznunk a cseppkövekhez, ahonnan az alsó folyosóval párvonalasan másik visz az egyre bonyolultabbá váló barlang belsejébe. Az egyes termek menén számos járhatónak látszó kilúgozás vezet ferdén vagy fügőlegesen a sötét ismeretlenbe, ezek azonban rendszerint a járhatatágig összeszűkülnek.
A Legény-barlang éltető példája annak, hogy a víz oldó és vájó hatásánál fogva miképpen alkot barlangot. A víz először szűk hasadékokon szivárog a mészkő mélyebb részeibe, mihelyt ezek a hasadékok az oldás következtében bővültek, megkezdődik a víznek romboló hatása. Ahol a víz már folyni tud, ott már nincs szüksége oldásra, ott már olyan nagy az ereje, hogy maga előtt tolva törmeékét, véső és fúró módjára sokkal hatékonyabban tudja végezni munáját. Igazolni látszik ezt némelyik szabályos alakú kürtő alsó szélén örvényszerű kimosódás, ami csak úgy keletkezhetett, hogy a kemékőzetű kürtőben rohanó víz, amikor nagyobb térfogatú, puhább kőzetű helyhez ért, a nyomás alól felszabadulva, spirális alakban zuhogott a talajra.
A kürtőket figyelve, irányukban bizonyos szabályosságot lehet megállapítani. Ezeket figyelembe véve keresni kell azt a helyet, ahol az egyesült víz eltávozott a barlangból. Felmérés közben találtunk olyan eróziótól létrehozott kürtőt, amely valószínűleg a víz mélyebb rétegekbe ó távozásának egyik útja lehetett. Követtük a 8 m. mély aknát, de hatalmas törmelékhalmaz zárta el utunkat. Amint reményül turkáltunk a kövek között, az egyik elmozdítása után, éles légáramlat sivított ki az ökölnyi nagyságú lyukból. Annyira kitágía nyílást, hogy nagyobb követ dobhattunk le. Végtelennek tetsző idő múlva hallatszott leesésének elhaló döreje. Nehéz munka után annyira kitágítottuk az utat, hogy egy ember áttörhetett rajta. 4-5 m után az oldalfal annyira összeszűkült, hogy véséssel kellett utat törni. A vésés sikerült és a szűk rész után az út kibővült, úgyhogy most már állva lehetett továbbhaladni. A meredek esésű, de nem fügőleges járatnak a talaját törmelékhalmaz borítja, amely egyszersaz utat elzárja. A légáramlás itt is erős, a cseppkőképződés vicsekély.
További bontás után szabaddá tettünk egy szűk, a mélységbe nyúló folyosót, ez 20 m után teremmé szélesedik, amely szebbnél szebb cseppkövekkel van díszítve. Vízszintes szakaszát vastag iszapéteg borítja. Nem sokáig kell itt keresnünk az út folytatását, mert a jól érezhető légáramlás elvezet bennünket a feketén ásító, sima falú kürtő széléig Gondos kötélbiztosítással leereszkedtem a függőleges, majd kissé áthajló kürtőbe és 30 m mélységben hatalmas terembe érkeztem. Ezzel eljutottam ennek a járatnak jelenleg legmélyebb szintéig. A 15 m hosszú és 6 m széles teremben szebbnél-szebb mészkrisályok és cseppkőalakulatok vannak. A terem kettős; nyugati végénél 3 m magas, függőleges fal után újabb terem következik, amely az előző teremnél 3 méterrel magasabban fekszik.
Mint látjuk, a barlang járatai túlnyomórészt függőlegesen haladnak, amint elérjük az eróziós bázist, a terjedelmesebb, vízszintes szakaszának megtalálására számíthatunk. Mivel mindezeknek a réa bejárása veszélyes, szükségessé vált a barlang lezárása. A kutatómunkával párvonalasan halad az ismertebb, felső, száraz részek feltárása és a turistaközönség számára való hozzáférhetővé étele. Eddig csak a földalatti sziklamászáshoz szokott, szikárabb barlangkutatóknak adódott meg a mé1ybejutás gyönyöre. Arra törekszünk, hogy megfelelő feltárással a barlangot egész terjedelmében mindenki számára hozzáférhetővé tegyük.

BARLANGKUTATÓ EGYESÜLETEK KÖZLEMÉNYEI.

(74. oldal részlet)

A Magyar Barlangkutató Társulat

Főtitkár felolvassa a Természetbarátok Turistaegyesülete részéről érkezett átírást, amelyben értesíti a Társulatot, hogy a nemrég föltárt Legény-barlangot lezárni és kezelésbe venni szándékozik. Az egyesület egyszersmind közli, hogy a barlanggal kapcsolatban végzendő mindennemű munkát bejelenti és barlangkutató tevékenységét a Társulat szakfelügyelete alá helyezi. Egyben garanciát vállal arra, hogy a barlangot kizárólag turista célokra használja fel.
A Választmány a fent körülírt feltételek mellett elvállalja a felügyeletet és felkéri Schönviszky László titkárt és Barbie Lajos pénztárost, lépjenek érintkezésbe a Természetbarátok barlangkutató tagjaival és gyakorolják a felügyeleti teendőket.

————————————————————————————————————-
Barlangvilág VII. kötet 1-2. füzet 1937. május

A MAGYAR BARLANGKUTATÁS ÁLLÁSA AZ 1936. ÉVBEN

Írta: Kadic Ottokár dr.

(5. oldal részlet)

A harmadik turistaegyesület, amely barlangkutató törekvéseit Társulatunk szakfelügyelete alá helyezte, a Természetbarátok Turista-Egyesület Alpesi Osztálya. A Természetbarátok a Magyar Turista-Egyesület-től kapták a Klastrompuszta melletti Legény-barlangot munkaterületül, mivel ebben az utóbbi időben jelentős feltáró eredményeket értek el. A külső csarnok hátsó része hirtelen összeszűkül s ezen túl szűk hasadékok állták eddig a továbbhaladás útját. Ezeket az akadályokat leküzdve, sikerült a Természetbarátoknak, Venkovits István vezetése mellett, a barlangnak eddig ismeretlen, nagyobb kiterjedésű, cseppkövekkel díszített belső részeibe bejutni. A múlt évbe itt végzett küzdelmes bemászások révén több egészen új, a mélységbe vezető hasadékot, lejtős folyosót és termet tártak fel.
A további kutatások feladata egyrészt a feltáró munkát a mélység-felé folytatni, másrészt a feltárt részeket a sziklamászásban kevésbé jártas érdeklődők számára a barlangba jutást, a szűk járatok bővítésével, megkönnyíteni. Mivel a barlang bemászása ez idő szerint még veszélyes, a barlangot lezárták és rendszeres kezelés alá vették.

BARLANGKUTATÓ EGYESÜLETEK KÖZLEMÉNYEI.

(24. oldal részlet)

A Természetbarátok Turista-Egyesület Alpesi Csoportja 1937. március 15-én Venkovits István elnöklése alatt megbeszélést tartott a Magyar Barlangkutató Társulat kiküldöttjeivel, ahol a Legény-barlang kezelésére vonatkozólag a következő megállapodás jött létre.
A Magyar Turista-Egyesület munkaterületül átengedte a Klastrompuszta melletti Legény-barlangot a T.T.E. Alpesi Csoportjának, mivel a nevezett Csoport újabban kiváló feltáró sikereket ért el ebben a barlangban.
A T.T.E. barlangkutató csoportja lezárja és kezelésbe veszi a Legény-barlangot. A zár egyik kulcsa a klastrompusztai menedékházban, a másik a barlangkutató csoportnál lesz. A barlang ezentúl csakis vezető kíséretében tekinthető meg, akit a Csoport adja előzetes bejelentés esetében, az erre vonatkozó igénylést a túrát megelőző péntek este fél 8 – fél 10 között kell bejelenteni a Csoportnál (VII., Dob-utca 90. – Telefon: 1-316-30). Belépődíj 20 fillér.
A T.T.E. Alpesi Csoportja rendes tagul lépett be a Magyar Barlangkutató Társulatba, ahol személyi érintkezésnél Venkovits István képviseli a csoportot. Az Egyesület a Társulat szakfelügyelősége alá helyezi barlangkutató munkásságát és havonként elszámol a befolyt belépődíjakról. A Társulat a Legény-barlangban végzendő munka és kezelés felügyeletével Barbie Lajos pénztárost és Schönviszky László titkárt bízta meg.
Venkovits István