Földrajzi értesítő 1954. III. 3.
Leél-Őssy Sándor
A pilisi Legény- és Leány-barlangok (előzetes jelentés)
Bevezető
Előadásomban a Pilis-hegységben végzett karsztkutatásaim egyik legérdekesebb részének az eredményeit szeretném ismertetni:
A Legény- és Leány barlangok a Pilis hegység meredeken letörő sziklás Ny-i lejtőjén: a Csévi szirtek oldalában találhatók Klastrom-puszta felett kb. 420 m tszf. magasságban. A két barlang azonos szintben fekszik alig 50 m-re egymástól. Az É-i kisebb nyílás a Leány-barlangé, a D-i nagyobb nyílás a Legény barlangé. A Leány- és még inkább a Legény barlang a Pilis-hegység legnagyobb méretű, legmélyebb és problémákban leggazdagabb barlangjai. A barlangok – különösen a Legény barlang – hazánk legnehezebben bejárható barlangjai közé tartoznak, ezért a kutatásaink alkalmával igen nagy nehézségeket és fáradalmakat kellett leküzdenünk.
A Legény- és Leány barlangoknak – nagyságuk és érdekességük ellenére – alig van szakirodalmuk. Részletes topográfiai leírást eddig egyedül Venkovits István adott, de csak a Legény-barlangról és nem tért ki a barlang eredetének kérdésére. Rövid topográfiai leírás van a barlangokról a Thirring-féle Pilis-hegység útikalauzában is. A Schafarzik-Vendl-féle: Geológiai kirándulások Budapest környékén c. mű éppen csak megemlíti őket. Geomorfológiai szempontból eddig csak Láng Sándor foglalkozott barlangjainkkal, de ő is csak igen röviden.
A barlangok környezete
A Legény- és a Leány barlangok környezetének elég változatosak a geológiai viszonyai. A Pilis hegységhez tartozó Hosszú hegyen, Csévi hegyen, magán a névadó Pilisen, a Klastrom szirtek rögén, a Fekete hegyeken és a Kétágú hegyen felsőtriászkori dachsteini mészkő van a felszínen, amely kőzet igen jól karsztosodik. A Pilis hegység vonulatától D-re fekvő dombvidéken felsőoligocénkori homok, homokkő és agyag az uralkodó kőzet, ezt azonban majdnem mindenütt vastag pleisztocénkori lösztakaró borítja. Néhány helyen jelentéktelen kiterjedésű, parazitakúpszerű andezitláva feltöréseket is találunk a felszínen, illetve a lösztakaró alatt /Csévtől É-ra 2km-re/. Távolabb: a Dorog-Csévi medence alján pleisztocén-óholocénkori futóhomok-takarót és allúviumokat is találunk.
A Pilis hegység és a D felé csatlakozó dombvidék erősen töréses szerkezetű. A fő törésvonal általában a mészkőrögök D-i oldalán húzódik ÉÉNY-DDK irányban és ennek mentén a rögök féloldalasan billentek ki D-ről É felé /aszimmetrikus keresztmetszetűek/. Kivétel a névadó Pilis hegy röge, amelyet minden oldalról igen meredek törések határolnak körül. A törések valószínűleg már a másodkor folyamán kialakultak, de a törések mentén a kéregmozgások a harmad-, sőt még a negyedkor folyamán is megismétlődhettek. Ezt bizonyítják a Pilis hegység oldalain található különböző szintű barlangok. Hogy pleisztocénkori mozgások is voltak, azt a Pilis ma is összefüggő meredek juvenilis lejtői bizonyítják. Egészében véve a Pilis hegység tipikus röghegység.
Geomorfológiai szempontból a barlangok környezetének a formakincse igen változatos. A Pilis hegység hosszú, keskeny NYÉNY-KDK csapásirányban húzódó alacsony, de meredek hegység. Az egyes rögök lapos, fennsíkszerű tetejei és meredek, sziklás lejtői bizonyítják, hogy a Pilis hegység fiatalon kiemelt tönkfelszínekből áll, amelyeket a harmadkorvégi és pleisztocénkori mozgások a törések mentén emeltek ki a környezetükből és kereszttöréseikkel alaposan fel is darabolták őket. A rögök aszimmetrikus keresztmetszete mutatja, hogy a kiemelés féloldalas kibillenések formájában történt.
Minthogy a Pilis hegység dachsteini mészkőből van felépítve, területére a karsztos formák jellemzőek. Az erős tektonikai feldaraboltság és a kevés csapadékmennyiség miatt a karsztosodás elég kisarányú: barlangokat, zsombolyokat, karrmezőket, néhány víznyelőt, szurdokjellegű szakadékvölgyet találunk a területén. Komoly dolina a Pilisben nincs. A karsztos kőzetanyag következtében a Pilis hegység kiemelt tönkjei lassan pusztulnak le, és sokáig megőrzik tönk jellegüket.
A Pilis hegység legnagyobb, legmagasabb és legjelentősebb röge a névadó Pilis-hegy /756 m/, amely az egész Dunazug hegység legmagasabb pontja. Csapásiránya némileg eltér a többi rögétől: ÉÉNY-DDK. Teteje lapos fennsík /kiemelt tönkfelszín/, amely D felé ék alakban elkeskenyedve végződik el. A Pilis fennsíkja enyhén /kb. 5 fokkal/ lejt D-ről É felé. Minden oldalról igen meredek, 35-60°-os sziklás, kőlefolyásos /horhos/, juvenilis lejtők veszik körül, amelyeken szálban álló, függőleges szirtek is bőven találhatók.
A Pilisen találjuk a Pilis hegység legtöbb és legjelentősebb karsztos formáját. Főleg barlangot találunk nagy számban /Szántói kőfülke, Szoplaki ördöglyuk, Legény barlang, Leány barlang, Gyulapihenője barlang és még sok kisebb barlang és kőfülke/. A Pilis barlangjai ma már – a tönkfelszín nagymértékű fiatalkori kiemelkedése folytán – mind magasan fekvő, száraz barlangok. Dolina csak néhány egészen kisméretű van rajta. É-i részén a Feketekő sziklái felett víznyelő is nyílik. A meredek lejtők szálban álló mészkőszirtjei erősen karrosodnak /Csévi szirtek, Klastrom szirtek, Feketekő/.
A Pilis hegység meredek Ny-i oldalából néhány kis rögdarab – valószínűleg fiatal tektonikus mozgások következtében – leszakadt, és Klastrompuszta felett egy kis kiterjedésű, de jellegzetes, alacsonyabb szintű karsztfelszínt alkot.
A leszakadt mészkőrögök és a Pilis fő tömege közt a Csévi szirtek aljában egy kicsiny, kör alakú /kb. 30 m átmérőjű/, teljesen zárt és lefolyástalan karsztos mélyedést találunk. Dolinának nem vehetjük, mert a tektonikus beszakadás játszotta a fő szerepet a keletkezésében, de kicsinysége folytán poljének is túlzás nevezni. Az aljában eltömődött víznyelő van.
A környező nem karsztos térszínnek is igen érdekesek a formái. A Klastrompusztai medence kicsiny tektonikus eredetű félmedence, amelynek ÉNY felé: Kesztölc irányába van lefolyása. A nagyobb méretű Dorog-Csévi medence szintén tektonikus eredetű. Minthogy a feneke jóval magasabban fekszik az erózióbázisnál /Duna/, a peremei erősen feldarabolódtak. A feldarabolódáshoz egyébként a tektonikus mozgások /törések/ is hozzájárultak. A Csévi medencét – közepétől eltekintve – majdnem összefüggő, vastag /10-20 m/ fosszilis lösztakaró borítja, amelyen szép löszformák alakultak ki /pusztulási formák: 4-8 m mély löszszakadékok, löszmélyutak, löszcirkuszok, és löszpiramisok/. Említést érdemel még két kis andeziterupcióroncs Csévtől É-ra 2 km-re, a csévi szőlődombokon.
A Legény barlang
A Legény barlang vizsgálatára térve át, legelőször is a Legény barlang általam felvett alaprajztérképét mutatom be. A Legény barlangról – nagysága és érdekességei ellenére – eddig még nem készült pontos és részletes térkép. Ennek az az oka, hogy a barlang bejárása igen nehéz, fárasztó és veszélyes a szűk szorítók és a mély, függőleges aknák miatt. A barlang felmérésénél nekünk is igen nagy nehézségekkel kellett megküzdeni. Ezért hálás köszönet illeti a barlang térképezésénél segédkező lelkes munkatársaimat. /Leél-Őssy Attila mérnök, Bariss Miklós és Radó Denise tanárok, valamint az Egyetemi Földrajzi Intézet karsztszakkörének hallgatói./
A térképezés bányászkompasz és mérőszalag felhasználásával történt. Ez a módszer egyszerű és gyors, de már eleve magában rejti fő hibáját, hogy nem lehet vele egészen pontos mérnöki felmérést végezni. Viszont a Legény barlang belsejében még az ilyen egyszerű mérések is – a terepnehézségek folytán – gyakran szinte leküzdhetetlen akadályokba ütköztek. Amennyire csak lehetséges volt, azért igyekeztünk pontos és lelkiismeretes munkát végezni, és azt hiszem, hogy a további tudományos kutatások számára eléggé használható segédeszközt nyújtunk a térképünkkel.
Meg kell még említenem, hogy a rendelkezésünkre álló idő rövidsége folytán főleg a barlang egészére nézve sokkal fontosabb hosszanti csapásirányokat mértük fel és a kevésbé jelentős szélességi méréseket csak korlátolt számban végeztünk. Ezért nem annyira „cikk-cakkosak” térképünkön a barlang járatai, mint az más, részletesebb felmérések alapján készült barlangi térképeken szokásos.
A Legény barlang alaprajzából látjuk, hogy barlangunk elég nagyméretű. Az összes járatok hossza több mint 350 m. A szintkülönbség a bejárat és a barlang legmélyebb pontja között 43,8 m, a barlang legmagasabb és legmélyebb része között 60m. Ebből 44,6m esik a kettős Nagyaknára /Sárlyuk / a barlang legalsó részén. Venkovits ennek kissé eltúlozza a méreteit és 60 m mélynek írja le.
A Legény barlang 4 legnagyobb termének adatai:
Hossza: Szélessége: Magassága:
Nagy terem /Bejárati-terem / 22m 6-7m 4-5m
Középső terem /Venkovits Felső-terme / 14m 5-6m 2-4m
Vörös terem 15m 5-6m 6-8m
Óriás terem /a Sárlyuk aljában / 20m 4-5m 10-15m
A Legény barlang teljes egészében a jól karsztosodó, vastagpados, felsőtriászkori dachsteini mészkőben alakult ki. A barlang kialakulását nagymértékben elősegítették a tektonikus mozgások, amelyek sok hosszú és nyílt, töréses eredetű hasadékot hoztak létre a Pilis mészkő rögében. Mint az alaprajztérképről is kitűnik, a barlang valamennyi járatát tektonikus eredetű törésvonalak szabják meg /tektonikus preformáció/. Különösen szembetűnő ez a körülmény a bejárati teremnél, a mögötte lévő magas, keskeny hasadéknál, valamint a Sárlyuknál.
A Legény barlangot preformáló törésvonalak irányaik alapján két fő csoportba oszthatók, amelyeken belül még két, illetve három változat különböztethető meg:
ÉNY-DK irányú hosszanti törések:
a. ÉÉNY-DDK irányúak
b. NYÉNY-KDK irányúak
c. NY-K irányúak
ÉK-DNY irányú kereszttörések:
a. ÉÉK-DDNY irányúak
b. KÉK-NYDNY irányúak
Érdekes, hogy a nagyméretű alsó akna: a Sárlyuk több egymást keresztező tektonikus hasadék mentén alakult ki.
A Legény barlang formakincsére jellemző egyrészt az ágas-bogas, labirintusos alaprajz, másrészt a nagy termek és a szűk szorítók gyakori váltakozása egymással. A barlang nagyobb termei: a már említett Nagyterem, Középső terem, Vörös terem és Óriás terem, a legszűkebb szorítói a Pénztár és a Betyárlyuk.
A járatok közül sok vízszintes folyosó, vagy terem, sok pedig ferde hasadék, vagy mély függőleges akna, illetve kürtő /Sárlyuk, a Pénztár alatti akna, Csengőlyuk /. A függőleges irányok azonban erősen túlsúlyban vannak, úgyhogy egészében véve a Legény barlang vertikális jellegű.
Több helyen megfigyelhetők barlangunkban gömbfülkeszerű beöblösödések. A legszebb és legnagyobb a Nagy terem É-i oldalában található. A barlangban található vakkürtők – részben – korróziós eredetű avenek lehetnek /Csengőlyuk feletti vakkürtők/.
Ami barlangunk eredetét illeti, a múltban általában hajdani karsztos forrásnak tartották, amelyet a felülről lefelé csurgó hideg karsztvíz oldott és erodált ki. Ily módon azonban legfeljebb a vízszintes Nagyterem eredetét lehetne megmagyarázni, míg a belső, inkább függőleges jellegű járatokra semmiképpen sem húzható rá ez az egyszerű magyarázat.
Sokkal valószínűbb, hogy barlangunk hidrotermális eredetű hévizes barlang. Bár perdöntő módon a Legény barlang hévizes eredete nem bizonyítható be, az alábbi bizonyítékok alapján mégis nagyon valószínűnek látszik ez a feltevésünk:
A Legény barlangnak a típusos hévizes barlangokra jellemző alaprajza van /labirintusszerű és vertikális jellegű járatrendszer, termek és szorítók váltakozása, tölcsérszerű aknák, gömbfülkék /.
A barlangban sokfelé látható rozsdabarna, vagy vörössesszínű, erős vasas átszineződés és limonitos bekérgeződés /Vörös terem/. a limonit valószínűleg egy hidrotermális eredetű pirit-fészek felbomlásából származik.
Hidrotermális eredetű ásványképződményekből keveset találhatunk a barlangban. Helyenként kalcitkristályok és aragonitszerű képződmények /Gilisztaág / is előfordulnak. A Legény barlang aragonitszerű képződményei azonban nem mindig feltétlenül hévizes eredetűek. Pl. a Középső teremben található és fiatalon leszakadt törmelékre lerakódott borsókő biztos, hogy nem hévizes eredetű. Valószínű, hogy az eredetileg megvolt aragonitszerű képződmények a múltban elpusztultak.
A barlangban sok helyen található nagyméretű, teraszszerű mésztufamaradványok is jobban magyarázhatók melegvízi kiválással /Középső- és Vörös terem/.
A barlang közeli és távoli környékén sok hasonló jellegű és formájú barlang nyílik, amelyekről már bebizonyosodott a hidrotermális eredet.
Ilyenek a Budai-hegység nagy hévizes barlangjai /Mátyáshegyi barlang, Pálvölgyi barlang, Ferenchegyi barlang, Szemlőhegyi barlang és a Solymári Ördöglyuk barlang /, a közeli Csévi barlang és a hazánk legszebb hévizes barlangjának tekinthető Sátorkőpusztai barlang.
A Dunazug hegység területén mindenfelé nagy számban találunk különféle hidrotermális nyomokat /kőzetporlás, kovásodás, vasas átszíneződés stb. /. Barlangunk keletkezési idejét – magas szintje és közepes mértékű eltömődése alapján – az ópleisztocén korra tehetjük.
A Pilis tönkjét kiemelő fiatal pleisztocénkori kéregmozgások a Legény barlangot is magasra kiemelték az erózióbázis fölé. Ennek következtében a barlangban megszűnt a hévízfeltörés és a barlang száraz, pusztuló barlanggá változott. A Legény barlang felső része ma már teljesen száraz, csak az alsó része nedves, és sáros a szivárgó karsztvíztől /Sárlyuk /.
Ma a Legény barlang bejárata kb. 100 m-rel, legalsó része /Óriás terem / kb. 56 m-rel van az erózióbázisa: a Klastrompusztai forrás szintje felett /320 m a t.sz.f./.
A Legény barlang pusztulása eltömődés révén megy végbe. Barlangi agyaggal, cseppkővel és guanóval tömődik el. A kívülről bemosott barlangi agyaggal való eltömődés – a Sárlyuktól eltekintve – csak közepes mértékű. Bizonyosra vehető, hogy a múltban a Legény barlang a Sárlyuk alatt tovább folytatódott lefelé: az erózióbázis irányába és csak utólagosan tömődött el az Óriás terem aljában.
Cseppkő képződményekben a Legény barlang igen gazdag, a legváltozatosabb cseppkőformákat találjuk benne: sztalaktitokat, sztalagmitokat, „szalonnabőröket”, cseppkőtetarátákat és cseppkőbekérgeződést.
A legszebb cseppkőképződmények a Vörös teremben, a Magaslaton és a Belső folyosóban találhatók. Legnagyobb arányú a Belső folyosóban található cseppkővízesés, amely 4 m magas és 3 m széles tetarátaszerű képződmény.
A denevér-guanó felhalmozódás a Legény barlangban kismértékű.
Lehetséges, hogy a kiemelkedés elején a bejárati Nagyterem egy darabig másodlagosan karrsztos forrásbarlanggá alakult át.
A Sárlyuk aknája ma a karsztos víznyelőbarlangokéhoz hasonló jellegű, de ez a rész sem tekinthető még másodlagosan sem típusos víznyelőbarlangnak, mert csak a közvetlenül a barlang felett lehullott csapadékvíz szivárog rajta keresztül.
A Leány barlang
A Leány barlang a Legény barlanghoz eredet és formakincs szempontjából nagyon hasonlít, de annál jóval kisebb, és kevésbé vad és változatos formájú barlang. Ennek következtében a Leány barlangról jóval kevesebbet mondhatunk, ha nem akarunk felesleges ismétlésekbe bocsátkozni.
A Leány barlangot is térképeztem. Méreteit tekintve a Leány barlang összes járatainak hossza kb. 200 m.
A szintkülönbség a bejárat és a legmélyebb pontja között 40 m /a Legény barlangé 44 m! – azonos talpszint /. Aknái és termei alig maradnak el a Legény barlang termeinek és aknáinak nagysága mögött. Legnagyobb terme a Bejárati-, vagy Nagyterem /hossza 10 m, szélessége 5-6 m, magassága 3-4 m /. A Kisterem hossza 8 m, szélessége 3 m, magassága2-3 m. Az Alsó terem hossza 22 m, szélessége 6-7 m, magassága 4-6 m.
Járatainak alaprajza azonban jóval egyszerűbb a bonyolult Legény barlangénál.
A Leány barlang járataira is jellemző a tektonikus preformáció. A bejárati Nagyterem egy 45°-os lejtésű, széles, ferde hasadékban alakult ki. A legnagyobb tektonikus hasadékot a barlang belsejében találjuk: a Cseppkőfal hasadéka, amelynek magassága kb. 4 m, szélesége 5 m. Oldalfalai típusos csúszási felületek /facetta/.
A Leány barlang formakincsére is a vertikális jelleg /aknák, kürtők /, a labirintusos alaprajz, valamint a termek és szorítók váltakozása jellemző. Kisebb, gömbfülkeszerű képződményeket is találunk benne /Nagyterem /.
A Leány barlang is minden valószínűség szerint hévizes eredetű, hiszen egy szintben fekszik a hidrotermális eredetűnek vett Legény barlanggal és a formakincse is, nagyon hasonlít hozzá. A bejárati Nagyterem itt is lehetett esetleg másodlagosan karsztos forrásbarlang. Ezenkívül még a következők bizonyítják a Leány barlang hévizes eredetét:
A barlang alaprajza /labirintusos szétágazás, vertikális jelleg, gömbfülkék /.
Hidrotermális eredetű kristályképződmények. Aragonit kevés van benne és nem is biztos, hogy ez hévizes eredetű. A Nagytermet létrehozó ferde hasadékban nagykiterjedésű kalcitkristályér rakódott le és részben kitöltötte azt.
A környéken nagyszámban található hévizes eredetű barlangok és egyéb hidrotermális képződmények.
A Pilis tönkjével és a Legény barlanggal együtt a Leány barlang is kiemelkedett a fiatal kéregmozgások hatására. Ma a Legény barlanggal együtt kb. 100 m-rel van az erózióbázis: a Klastrompusztai forrás szintje felett.
A kiemelkedés következtében a Leány barlang is száraz, pusztuló barlanggá változott és fokozatosan eltömődik kívülről bemosott barlangi agyaggal, cseppkővel és denevérguanóval. A barlang felső része /Nagyterem, Kisterem / ma többnyire porszáraz. Az Alsó terem alatti részek már elég nedvesek és sárosak. A legszebb cseppkőképződmények az Alsó terem feletti Cseppkőfal képződményei. Itt egy majdnem függőleges, 5 m széles és 4 m magas, sima falat szinte teljesen befed az összefüggő cseppkőkéreg – és emellett kis sztalagmitok is állnak ki belőle. A Leány barlangban sok denevér él és ezért jelentős mértékű guanófelhalmozódás is van benne.
A Leány- és Legény barlangnak külön morfológiai érdekességet ad sok hasonló vonásuk: azonos bejárati és talppont szint, hasonló alaprajz, vertikális jelleg, bejárati nagy termek, hévizes eredet, a hidrotermális kristályképződmények kis száma. Tekintettel arra, hogy a két barlang igen közel is fekszik egymáshoz /alig 50 m-re /, nagyon valószínű, hogy ugyanazon a törésvonal rendszeren hasonló módon és egy időben jöttek létre. A természetben igen ritka két formának ennyire azonos és szimetrikus volta. Joggal nevezhetjük a Legény- és Leány barlangot ikerbarlangoknak.
Nagyon valószínű, hogy a múltban a két barlang összefüggött egymással és csak utólag tömődött el az összekötő járatuk.
A Csévi szirt többi barlangjai
A Legény-barlang felett, a Csévi szirt oldalában még két kisebb barlangot találtam:
A Csévi szirt I. sz. barlangja. Kb. 500 m t.sz.f. magasságban fekszik, mintegy 80 m-rel a Legény-barlang felett. Egyetlen energikus, tektonikus hasadék mentén kialakult, rövid /6 m /, egyenes barlang. Inkább karsztos, mint hévizes eredetűnek látszik. Régészeti ásatások is folytak benne.
A Csévi szirt II. sz. barlangja. Kb. 560 m t.sz.f. magasságban fekszik, kb. 140 m-rel a Legény barlang felett. Az elöbbinél is rövidebb /2-3 m / kicsiny kőfülke. Valószínűleg ez is karsztos eredetű. Nagymértékben eltömődött.
Ezenkívűl még legalább egy tucat egészen rövid és jelentéktelen kis kőfülke, gömbfülke és üreg van a Csévi szirt oldalában a Leány- és Legény barlangok szintjében, vagy afelett.
A Legény- és Leány barlangok, valamint az említett két kis barlang együttesen három barlangszintet adnak ki:
alsó szint: Legény- és Leány barlang 420 m a t.sz.f.
középső szint: Csévi I. sz. barlang 500 m a t.sz.f.
felső szint: Csévi II. sz. barlang 560 m a t.sz.f.
A 3 barlangszint azt bizonyítja, hogy a Pilis tönkje nem egyszerre, hanem legalább 3 ütemben emelkedett ki a mai magasságára: a pliocén végén és az ópleisztocén folyamán. A Legény barlangnál magasabban fekvő kis barlangok valószínűleg már a pliocén végén kialakultak.
Befejezés
A Legény- és Leány barlangok tudományos kutatását mind elméleti, mind gyakorlati szempontból igen fontosnak tartjuk:
Az elméleti kutatások révén jobban megismerhetjük a Pilis hegység két legnagyobb barlangjának formakincsét és bonyolult eredetét. Ezáltal a Pilis geomorfológiai, tektonikai, sztratigráfiai és hidrológiai viszonyaihoz, valamint a fejlődés történetéhez is igen becses adatokat nyerhetünk. A Legény- és a Leány barlangok hévizes eredete bizonyítja, hogy a Pilis hegység területén is voltak a múltban hévízfeltörések, tehát a Pilis kutatásánál ezentúl a hidrotermális tényezőket is számításba kell venni.
Gyakorlati szempontból:
Főleg a közeli dorogi és pilisvörösvári széntelepek számára tudunk fontos geológiai, tektonikai, és hidrológiai következtetéseket levonni, amelyeket a bányászatnál a gyakorlatban is jól fel lehet használni /pl. a karsztvíz betörések elleni védekezés terén /.
A Legény- és Leány barlangokban a guanó igen értékes és hasznosítható ásványi nyersanyag, de kérdéses, hogy megéri-e a kitermeléshez szükséges anyagi befektetést, mert a Leány barlangban nagyobb ugyan a guanó mennyisége, de itt is csak a barlang igen nehezen hozzáférhető belsejében és kőtörmelékkel vegyesen található.
Idegenforgalmi szempontból is igen nagy érték a két barlang: Budapesthez való közelségük és gyors megközelíthetőségük folytán a merészebb sziklamászó turisták egyik fő túraterületévé lehetne tenni. Ez már azért is érdemes lenne, mert a barlangtól alig negyedóra járásnyira: Klastrom pusztán működő turistaház és bővizű forrás is van.
A fentiek alapján nagyon fontosnak tartjuk a Leány- és Legény barlangok további tudományos tanulmányozását. Ezenkívül érdemes lenne még a barlangokban feltáró munkálatokat is végezni, főleg a két barlang aljában, hiszen a Legény barlang alja még legalább 55 méterrel, a Leány barlang alja pedig 60 méterrel van az erózióbázis felett. Feltárásuk révén meg kellene próbálni a Legény barlang belsejébe vezető nagyon szűk szorítók közelében kényelmesebb összekötőjáratokat kibontani és ezáltal a Legény barlang nagyon értékes belső részeit is hozzáférhetővé tenni. A két barlang közötti elméletileg feltételezett összekötőjáratot is meg kellene kísérelni feltárni.
A felhasznált szakirodalom
Schafarzik Ferenc-Vendl Aladár: Geológiai kirándulások Budapest környékén. 1929.
Thirring Gusztáv: A Pilis-Visegrádi-hegység részletes kalauza. 1929.
Venkovits István: A Legény-barlang újabb feltárásának eredményei. Barlangvilág, 1936.
Láng Sándor: A Pilis morfológiája. Földrajzi Ért. 1953.
