Az üregesedés helyét valószínűleg a nagy, meredek vetősíkok jelölték ki. Legalább 2 sík van egymás mellett, ami a nagy terek közeli, de független kialakulásához vezetett. Maga a járattágulás hatalmas (3-5m átmérőjű) gömbformákat (íveket) hozott létre. Ezek alakját valószínűleg a Dachsteini Mészkőben sűrűn levő algagyepes rétegek is befolyásolták. Lehet, hogy a helyüket is. A kőzet dőlése kb. 25-30 fok, amit a gömbformák elhelyezkedése is követ. Vastag kiválástömeg (kalcitszivacs?) töltötte ki, vagy csak vonta be a járatok nagy részét. Sok helyen ez és némi omladék (esetleg hordalék?) elzárta a szűkületeket. Ezután talán néhol cseppkövesedés is történt.
Egy új, jelentős oldást okozó vízfeltörés következett ismeretlen idő múlva. Ez lehetett csupán néhányszor 10 méteres vízszintemelkedés, meginduló áramlás is, mivel az első (vastag, kalcitszivacs jellegű) kiválás lentről érkező meleg hatását látszik bizonyítani. A vízszint tehát emelkedett, új áramlás indult, amit elég sok helyen látható feltörési csövek bizonyítanak. Ennek okozója akár a pleisztocén klímaingadozás melegebb időszaka (interglaciális) is lehetett, hiszen ekkor a csapadék mennyisége és a beszivárgás lehetősége egyaránt megnőtt, ami a karsztvízszintet hosszú időre megemelhette. A meginduló áramlás erős oldást végzett, így számos eltömődés leszakadt a mélyebben kialakult, jelentős méretű üregekbe. Sok helyen látni az egykori kitöltés cementálódott maradékait.
A régebbi kiválásokba is belemaródtak néhol az új formák, bár ahol egyenletes ívű a gömbfelület, a kőzet és a régi kiválás egyaránt oldódott, ott inkább páralecsapódásos fejlődés a valószínű. Ugyancsak páralecsapódásos kialakulásúak (jelenlegi elképzelés szerint) a “Bátori típusú” gömbfülkék, amik legszebben (elérhető magasságban) az Eső-teremben vizsgálhatók. Felül oldott szálkő van, a gömbforma alsó részén pedig egyre vastagodó borsókő-kiválás fejlődött. Ezt az egymás felett elhelyezkedő gömbüstök felső részén lecsapódó pára hozza létre, ami lefelé szivárogva a fülke alsó részén elpárolog, és ott kiválik az oldott anyag borsókő formát képezve. Az utolsó jeges időszak (glaciális) hatására nagyon erős fagyaprózódás történt, ami néhol a régebbi cseppköveket is elrepesztette (pl. a Porcelánboltban), és a magasabb részeken szétrepesztette a falakat. Ennek hatására iszonyú mennyiségű omladék van a barlang hatalmas “termeiben”. (Ezek inkább kürtő-sorok lehetnek.) Felszíni anyagbejutásra utal a limonit-darab (a Pettyes-veszedelemből), ami a felszínen egykor megtalálható Hárshegyi Homokkő származéka lehet. A Meander kulcsluk-szelvénye, tényleges meanderezése és jelenlegi üledéke (lösz?) szintén felszínről érkező folyóvizet bizonyíthat. Az sem zárható ki, hogy egy rendes patakos járat véletlenül találkozott a feltörő vizű járatcsoporttal.
A régi cseppkövesedés az alsó részen kisebb medencékben szegfűkalcit kiválását okozta (Porcelánbolt, Jégtörő-terem), ami átvészelte a hideg időket. Ezek is (legalább) egy előző meleg időszak emlékei lehetnek.
Jelenleg is sokfelé van cseppkövesedés a barlangban, de egyes repedések mentén még a mélyponton is oldóképes víz érkezik, ami erősen tagolt falfelületeket hoz létre. A barlangban jól látható a Dachsteini Mészkő algagyepes rétegzettsége, a felettük lévő (vihartépte?) szakaszokkal. Néhol 30 cm-nél nagyobb Megalodus-metszetek is vannak. Néhol a kőzet apró erecskéi preparálódtak ki a vízalatti oldás hatására.
Mindazonáltal lehet, hogy tévedtem. 2008. január 2. Kraus Sándor
