Kutatásvezetőnk, dr. Surányi Gergely szervezésében és az ELTE (dr. Torkos Kornél) segítségével 2009-ben  gáznyomjelzést végeztünk. Ilyen vizsgálat tudomásunk szerint a hazai barlangkutatás történetében még nem volt. Barlangi patakok megfestése mindennaposnak mondható, mi azonban – patak nem lévén – a huzatot “festettük meg”.

A vízzel ellentétben a huzat megfestése nem egyszerű feladat, ugyanis a színtelen-szagtalan gázt emberileg nem lehet érzékelni, hanem a minták laboratóriumi elemzése során (gázkromatográffal) lehet megállapítani azok esetleges gáztartalmát.

Az Ajándék-barlang bejáratán, azaz fönt engedtük be  a nyárias szeptemberi napon a kb 10kg tömegű, természetben elő nem forduló, semmivel nem reagáló, levegőnél nehezebb jelzőgázt.

Ezt követően óránként elkezdtük a mintavételt a szóba jöhető közelebbi alsó bejáratoknál (pl. Indikációs-bg), majd később a távolabbi barlangbejáratokat (Leány, Legény, Vacska) is mintavételezni kezdtük, és – egyre ritkábban – két napig folytattuk.

A gázminták elemzése során az alábbi eredményt kaptuk:

Ebből levonható az Indikációs- és a Leány-barlang egyértelmű összefüggése az Ajándékkal, valamint néhány tanulság, például hogy a mintavételt a Vacska-barlangnál elég lett volna akkor elkezdeni, amikor befejeztük… napokig kellett volna még a Leány és főleg a Vacska bejáratát mintavételezni, és akkor sok egyéb információt tudtunk volna meg.

Mindenesetre így is látszik, hogy a gáz az Indikációs-barlangba nagyon hirtelen érkezett meg, és egy nap múlva hasonló hirtelenséggel el is fogyott. Ebből rövid, nem túl nagy térfogatú járatra lehet számítani. A Leány esetében nagyon lassú koncentráció-emelkedés figyelhető meg, ami nagy térfogatú, nagy mennyiségű köztes járatot jelent. Sajnos a lecsengését már nem vártuk meg. A gáz koncentrációjának a változási görbéjéről messzemenő következtetéseket lehet levonni a közte lévő, huzat útjába eső járatok térfogatát illetően.