Lítiumos akkumulátor újrahasznosítás
Bizonyára mindenki hallott már olyan összeseküvés-elméleteket, hogy a laptopok akkumulátoraiban lévő elektronika bizonyos idő múltán direkt lekapcsol, hogy újat kelljen venni. Minket most ez annyiban érdekel, hogy hogyan lesz a hulladékból csúcsminőségű akkumulátorunk.
Felnyitjuk a laptop akkut, és eltávolítjuk a burkolatát majd az elektronikát, marad általában 6 cella, melyet megmérünk multiméterrel, és általában jónak találjuk, ha kell, feltöltjük (4,2V-ig). Ezután a 3 cellapárt vagy szétvágjuk cellapárokra (LED-es fejlámpához), vagy összeforrasztjuk párhuzamosan többesével (fúrógéphez, Fejlux lámpához) a felhasználás célja szerint.
Önálló akkumulátor készítése fúrógéphez:
Összeforrasztunk 2 akkumulátorcsomagot párhuzamosan (12 db cellát 4×3 formában, 4-et párhuzamosan és ilyen négyesből 3-at sorosan), a végein valamilyen érintkezőkkel.
Behúzzuk egy a mindkét végén pár centit túllógó műanyag lefolyócsőbe. (fémcső nem biztonságos, belső zárlat veszélye miatt) Utána például semleges sziloplaszttal benyomjuk a végeit, a lezárása és a rögzítése végett. Esetleg kitalálhatunk rá valami kupakot az érintkezők védelme érdekében.
Az így kapott 12V 8,8Ah akkumulátor bármilyen barlangi célra (12, 24, 36 voltos fúró, vagy fejlux) kiválóan alkalmas, a 20 ampert könnyedén leadja. Az ugyanekkora állítólagos kapacitású zselés ólomakkunak a harmadát nyomja és dupláját teljesíti. És nem törékeny. Azaz a kutatás hatósugara kb 6-szorosára nő.
Viszont a nagy energiájú akkumulátorokba lehetőleg egy (pl. 30A-es autós) biztosítékot építsünk bele, még az érintkezők elé, mert egy esetleges rövidzárlat az akkumulátor elégésével és tömeges megfulladással járhat! (Ez egyébként a gyári akkumulátorokról is elmondható)
A töltés a legendákkal ellentétben házilag is lehetséges, pl. 600 mA áramkorlátú 12V-os intelligens ólomakku-töltővel, amely valahol 14 V körül lekapcsol, így biztosan nem tölti túl. De bármilyen 12V töltővel próbálkozhatunk, csak arra figyeljünk, hogy cellánként 200 mA fölé nem menjen a töltőáram – mérjük meg multiméterrel, és a szükséges mennyiségű ellenállást kössük eléje.
A legendák szerint a Lítiumos akkumulátor töltés közben fel tud robbanni, de nekünk ezt nem sikerült elérni.
Az akkumulátorokat természetesen nagyobb átmérőjű csőbe is tölthetjük, egyre azonban figyelni kell: Ha sorba kapcsolunk egymás mellé épített akkumulátorokat, akkor azokat gondosan el kell szigetelni egymástól, és az összekötő vezetékbe biztosítékot építeni. Az összeérésük (pl. rázkódás, melegedés hatására) ugyanis rövidzárlatot okoz.
Fejlámpához:
Egyesével, vagy párhuzamosan kettesével, esetleg hármasával használjuk a cellákat. Elemtartó nem szükségszerű, mert a cellákat fixen be is forraszthatjuk. Meglehetősen kompaktak, a víz nem fog beléjük folyni.
Ha cserélhetőre szeretnénk, érdemes rá rézlapot forrasztani érintkező gyanánt, elemtartó pedig lehet akár egy darab biciklibelső, vagy úgynevezett vízhatlan csatlakozódoboz. Vezeték csatlakozása sarukkal. Vigyázzunk az érintkező és a test esetleges összeérésére – zárlatveszély!
A saját barkácsolású LED-es fejlámpát egyébként már egy éve fejlesztgetjük, kisérleti példányait sikerrel használjuk, mégis nagy előrelépést jelent a 3 vagy 6 db ceruzaakku helyett az 1 vagy 2 db Lítiumos cella használata.
Az cellák töltése pedig legegyszerűbben a szintén egycellás Li-os mobiltelefonok töltőivel történhet. Ezek töltői általában simítatlan egyenáramot adnak, amelyet a telefonban lévő elektronika moderál az akkumulátor számára, ezek azonban jóval nagyobb kapacitású cellák, így – bizonyos fajta telefontöltőket kivéve – a töltőkről való közvetlen töltést elviselik. Más fajtájú, agresszívebb töltők pedig ellenállás bekapcsolásával használhatók töltésre. A töltőáram ne legyen több, mint cellánként 200 mA
